2010

Nem is tudom hol is kezdjem...
A legfontosabb, hogy végre teljesen rászoktunk a bilire. Ha pisilni, vagy a "nagy" dolgokat kell végezni, azonnal szól, hogy:
Anya...gyojsan a bijije.... és akkor már rohanni is kell. :)
Már a délutáni alváshoz sem kell pelus, de az esti alváshoz még fel szoktuk venni.
De remélem lassan az is elmarad, mert az utóbbi egy hétben érszrevettem, hogy már nincs pisi a pelusban.... :)
Sétálni már egyáltalán nem viszünk, ha kell neki pisilni egyből fa mellé állunk és már végezzük is a dolgunkat. :D Bár kicsit szégyenlős ezért mindig a legbokrosabb helyre kell menni, és jól körülnéz mielőtt megengedi hogy anya letolja a nacit. :D
Nagyon nagyon okos már...sőt... inkább rafinált.
Egyfolytában beszél. Be nem áll a szája, mindent kommentál. Neki mindenről van véleménye, mindenhez hozzá tud szólni... kezd rosszabb lenni mint én... :D
Sajnos nem túl barátkozó, szeret inkább csak velem és a családdal játszani, nagyon nem foglalkoztatja a társaság rajtunk kívül.
Bár vannak kivételek, de az is a szűkebb ismeretségből kerül ki. Idegenekkel egyáltalán nem cimborál. Az oviban ez biztos nem lesz jó pont neki, de azért megnyugtat, hogy mindenféle emberekkel nem megy el első szóra.
Ráadásul az ő korosztálya szinte egyáltalán nem érdekli, inkább a nagyobbakkal szeret lenni, vagy beszélgetni. De hát... majd az ovi változtat ezen.
Én nem bánom őszintén megmondom, mert legalább amíg ilyen kihasználhatom, hogy én vagyok neki a mindene, mert ugye majd ha nagyobb lesz, vagy majd ha kamaszodik, én leszek az első számú közellenség... :D
Mostanában sajnos úgyis sokat és sokáig dolgozom, szóval kevesebb időm van rá. De szerencsére amikor hazaérek akkor már csak anya van. És ez nagyon jó érzés. Mindenhová jön velem, mintha ő lenne az egyik "felem"... :)
Imádom.
Tudja ő is, mert sosem tudok igazán haragudni rá, igaz, ha mérges vagyok, azt azért már komolyan veszi, s szinte csak tőlem. A mamát kineveti.
Mindig megy mamához panaszkodni, hogy anya mérges....hajagszik... Marci rossz volt. :)
De aztán egy perc után jön hízelegni, hogy én is szejetlek anya, szia djádám anya, én jobban szejetlek. :)
És persze....szent a béke.
Mostanában nagyon sokat bújik, ölelget, hízeleg, ha itthon vagyok sokat fel kell vennem, puszilgatni, simogatni, megbeszélni, hogy mi történt vele egész nap.
És olyan élménnyel mesél mindenről....
tényleg....nagyon imádom.
Mostanában nagyon sokat rajzol, próbál már értelmes vonalakat húzni, például halacskát már egész felismerhetően rajzol.
Olvasni is akar, és amikor könyvet kap a kezébe, elkezd halandzsázni.... össze vissza mond betűket...és a végén hozzá teszi: IDEN...(igen) :D
Mesét már nem néz olyan sokat, jobban szeret pakolni, vizsgálni az autóit.
Imádja az autókat. Ha belecsücsülhet egybe, ki sem lehet nagyon szedni. Kormányoz, mindent megkérdez, hogy : Ez mi...ez mi...ez mi... ????
Mára már tökéletesre fejlesztette a tudását, mert mindent tud, hogy mi micsoda az autóban, és hogy mire használjuk például az ablaktörlőt. :)

Ja, igen! Voltunk strandon, nagyon élvezte. Egyfolytában a nagy vízbe kellett pancsolni vele.
Este pedig akkorát aludt, hogy másnap 11-kor ébredt fel. :)
Vonattal mentünk, amit nagyon élvezett. Új vonat volt, és elérte az ajtónyitó gombot, szóval teljesen odáig volt, hogy neki nyílt ki az ajtó.
Bár a WC-ben azért sikerült a frászt hoznia rám.
Bementünk pisilni vele, és amikor már öltöztettem fel, mert végzett megnyomta a vészhívó gombot. Egyből kinyílt az ajtó. A nénik és bácsik jót mókáztak azon, hogy én majdnem agyvérzést kaptam, a Marci meg hahotázott rajtam. :) A kis zsivány...

Csavarogni szinte minden nap megyünk, kisebb nagyobb sétákat teszünk, mostmár a kutyusát is vinni szoktuk, mert játszótérre nem nagyon szeret menni, inkább focizik, motorozik, sétál ameddig csak bírja, és a kutyáját molesztálja. A csúszda és a hinta már nem érdekli nagyon.
Bár meg is látszik rajta, olyan combja van, és olyan kis erős lába, hogy nem fakad sírva, ha kicsit lejön a bőr a térdéről, vagy éppen beüti valahol. Leporolja és közli, hogy : "Temmi baj....csak picit véjzik. Anya ne félj..."

Rossz dolgot, vagy panaszt nem is tudnék írni, mert nem érzem úgy, hogy bármi olyant csinál, ami a terhemre lenne, vagy idegesítene, általában beszállok a játékba... :) A mama biztosan tudná sorolni, hogy mi az ami kicsit kiakasztja, és amit anyja és fia együtt csinál.... :D
(sikítozás, futkározás, focizás a lakásban....:))
Hát....még annyi mindent írnék, de ... nem is tudom.
Talán ez a legtartalmasabb mondat amit írhatnék még:
A világ legjobb dolga anyának lenni, és a világon mindennél jobban szeretem az én okos kisfiamat.

Elmaradás

Hát igen...kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel.
De annyi minden történik mostanában, s kihasználva a jobb időt nagyon sokat sétálok lent Marcival.
Munka után hazaérek, ledobom a táskám, iszok egy kávét, mert erőt kell gyűjtenem...aztán indulunk is sétálni.
Mindig bejárjuk az egész várost. Kb 2,5-3 órát simán tekergünk lent... és őszintén bevallva nekem már a nyelvem a földig ér, és hulla vagyok, de Bubum futva megy fel a lépcsőn, pláne amióta rájött, hogy hogyan is kell... :)
Mindig ugyanarra kell mennünk, mert mindig ugyanazok a dolgok érdeklik, és... én nem akarok az ő jókedvének az elrontója lenni, csak mikor néha belegondolok induláskor, hogy: "úristen, már megint azon a nagy dombon akar majd hazafelé jönni..." akkor kicsit előre is már elkap a fáradtság.
A szerencse az, hogy lassan már egy éve száműztük életünkből a babakocsit, s ennek ellenére nem nőtt meg a kézben cipelések száma, sőt...szinte kiakad ha felveszem, mert nagyon nagyon szeret sétálni és nézelődni, meg persze motorozni. Ha már motorral nem is akar menni, akkor is csak azt nyomja a kezembe, ő meg szépen sétál tovább gyalog.
Nagyon aranyos.
Mostmár egyfolytában kérdezgeti, hogy: " a mi" (Az mi?) De tényleg egyfolytában, néha, amikor már hallja a hangomon, hogy kicsit kezd monoton lenni, akkor már meg sem várja, hogy válaszoljak a kérdésére, újra kérdezi, hogy az mi? az mi? Csak azért, hogy megkergessem a zsiványkodása miatt.... és kinevet, amikor leesik, hogy megint csak szórakozik... nem is érdekli hogy amire mutat az éppen mi a csoda is lehet. :D
Nagyon nagy zsivány.
Húsvétra kapott egy bringát, meg kapott még rengeteg csokit, meg locsolópénzt is gyűjtött be. Azt persze autóra költötte a boltban, mert mondtam neki, hogy ebből vehet amit szeretne, egyből rávágta, hogy: "Auuuutóóót!" Ja meg kapott autót is még azon kívül, meg egy dzsungelvadász bácsit hozzá+tigrist+kismajmot.
Meg a szokásos ruhaadagot, ami most jól jött, mivel nagyon nagyon elkezdett nőni.
Nagyon szépen beszél már, a gyerekmondókákat már mindet tudja amit mondani szoktunk neki, sőt van amikor ő kezdi el mondani, hogy figyeljek rá és együtt mondókázzunk tovább. :)
Szeret beszélni (ebben rám ütött), egyfolytában dumál, be nem áll a szája.
Nevelgeti már a kutyusát is, szépen hívja, meg elküldi a helyére, ha rosszat csinál. Meg most már vizet is ad neki, bár mire a csaptól leér vele az asztal lábáig, a fele mellé megy, de hát a szándék a fontos. :)
Nagyon sok tárgyat felismer már, a környezetében lévőt már mindet. Nagyon szépen eszik egyedül kanállal, ami nagy előre lépés, mert mindig kézzel csipegetett akár levesről, akár főzelékről volt szó.
Mostmár azért 90%-ban mindig szól ha csomag lesz, így már szinte mindig bilibe megy a nagy dolgok nagy része is. :)
Gondolom én is úgy vagyok vele mint a legtöbb szülő, de tényleg....biztosan állíthatom, hogy nagyon nagyon okos és rettentően tanulékony kissrác, sőt már néha úgy érzem, hogy nincs annyi időm rá, és nem tudok annyi mindent mondani és tanítani neki, mint amennyire képes most, s ez egy kicsit elkeserít... :(
De azért sokszor tanulgat magától is...szóval a néha meggondolatlan szavakat törölni is kell a szótáramból, mert hamar megjegyzi... :D

Mostanában....

Sziasztok!

Most nem akárkivel, az apával iratok pár dolgot le, mivel anya nagyon sokat dolgozik.
Először is nagyon örülünk apával, hogy anya meggyógyult a fránya náthából.Aggódtunk érte mert nagyon rosszul érezte magát a 7végén.De mára már szinte teljesen meggyógyult anya.Ma sajna apával nem tudunk lemenni mivel picit hűvös van, s az orrom szörtyög egy kicsit.De reméljük 7végére már jobb idő lesz s anyával és apával karöltve a tűzpiros Marcimotocross-al felszántjuk a Tési domb kietlen utcáit.Most hogy egy kis időre az idő fantaszikus volt apával délelőtt rengeteget bandáztunk.Aztán persze anya is csatlakozott hozzánk.Apa most azt tervezi hogy vasárnap kimegyünk a pályára hárman,keresünk egy olyan bőr bogyót, amit Morgan nevezetű kiskutyám még nem evett meg s focizunk egyet.Apa szerint nagyon jó lesz, mert egy kapuzni fogunk s anya lesz a kapus. :D
De addig is nézem az ősök rovására a Shrek 1-2-3 és a Fel című mesét.Ja meg persze az új kedvencemet a Minimentőket. "apa lécci taptold be a mimintő" vagy "apa taptold be a nettet" (nettet=Shrek-et).
Aztán van mikor feladom a leckét az ősöknek.taptold be a nutibátit, ez annyit tesz, hogy vagy a lufi bácsit vagyis a Fel című mese vagy a Nyuszi bácsit azaz a Roger Nyúl a pácban című mese a műsor.De néha kegyes vagyok s odabököm, hogy a nutibáti elrepül.Innen könnyítem a dolgokat mert a Fel című mesét akarom nézni.
De ha már a mese a téma akkor megjegyzem rengetek új mese lesz a moziban s hallottam hogy anyáék párszor már összedugták a buksijukat s meglepnek engem a shrek 4 részével a mozikban.Nagyon kíváncsiak hogyan fogom végig ülni a másfélórás mesét, s az igazat megvallva én is kíváncsi leszek... :D De biztos hogy nem egy utolsó dolog lesz a mozizás.

Nemsokára újra jelentkezünk.

És az előbbi bejegyzéshez a képek....

Mostanában történtek...

Hát elég régen írtam már...kicsit sokasodik a dolgom, és annyira nincs időm, mert amikor van, próbálom az én kis Bendegúzommal tölteni.... így az írásra sosem jut időm.
Pedig annyira nagyon nagy lett már.... és annyira okos, sőt....rafinált.
Nagyon szépen beszél már. Mondatokat alkot, szinte szavakat már nagyon nem is használ külön külön.
És a hónap forradalmi dolga: Bilibe pisilünk!!! :)
Sosem erőltettem, sokan ezért meg is szóltak, hogy hát már azért jó lenne ha..... de én úgy voltam vele, hogy majd szólni fog az én kis hercegem ha már zavarja a pelus... hát így is történt, egyszercsak szólt hogy szúúúúúr..... levettem a pelust, és belepisilt a bilibe.
Néha még megy pelusba is, mert rengeteget iszik, és ha minden egyes pisinél levetnénk, akkor jobban járnék ha rákötném a bilit. :)
De hát már ez is haladás....az éjszakai leszoktatást egyenlőre kilátástalannak látom, mivel 2x3 dl teát bevág este lefekvés előtt, sőt még 3 dl tejet is elszopogat a duduból...szóval az dolgozik éjjel. :)
Nagyon sok dolog van már ami a szokásává vált, mindent rendszerez maga körül, mindennek megvan a helye, minden dolgot valakihez köt, szóval rettenetesen következetes. Például ha gyufát vagy öngyújtót talál sosem játszik vele, mert tudja hogy nem szabad, egyből felmarkolja és viszi papának. A ruháit mindig a kisszekrényre teszi, mindig a buszt kell megkeresni ha fürödni megyünk, délután mindig csak mama tudja elaltatni és reggelit csak a papával eszik. Ebédelni velem szokott, de sajnos csak hétvégén van rá lehetőségünk, ugye mivel dolgozom, de akkor aztán kiköveteli.
Szépen eszik már kanállal, de mindent bal kézzel csinál. Én hagyom. Tök mindegy melyikkel írja majd a doktori disszertációját, nem? :)
Rengeteg dolgot elles a felnőttektől, sok mondatát úgy alkotja ahogy tőlünk hallja.
Pl: Amikor hazaérek mindig köszön, hogy : "Szijja ana, mi úúúútág? monjad..." :)
Amikor kér, akkor: "Ana lécci tattód be a Netet" :) (kapcsoljam be a Shrek-et, most épp az a favorit, meg a Minimentők)
A kutyája amikor ugat mindig rákiabál, hogy: "kutttójá má! " :) (ezt inkább le sem fordítom :D)
A mama engem mindig huginak hív, szóval ha nem figyelek az én kis Bubumra akkor rám szokott kiabálni, hogy : "HUDIIII" :D és nevet.
Az apjánál ugyanez a téma csak : "Ajjjniiiii" (Arni :D)
A mama az "anamama" lett....hiszen ő a második anyukája.
Nagyon cserfes, ha sétálunk mindent kommentál, minden szimpatikus embernek köszön, megáll, közli, hogy nem ég a lámpa az utcán, múltkor meg, amitől majdnem kifeküdtünk, elkezdett egy kiscsaj után kiabálni aki előtte bicózott, hogy: "Tittááány vájjj meg!" (Kislány várj meg) Az anyukája is tök jót nevetett rajta.
Igazán rendes kissrác amúgy lent, mert sosem veszi el a másét, elég egyszer szólnom (ami fura is), hogy nem a tiéd, és már megy is tovább.
A boltban (szerencsére) mindig egy valamit kap, azt a pénztárig megengedi hogy a kosárba rakjam, és sosem hisztizik még valamiért. Tök értelmes, lassan úgy érzem, hogy okosabb mint én. :D
A fiúkkal kezet fog, de azt jobb kézzel, ahogy azt kell. Nagyon nagyfiú már.
Szinte mindent ismer ami körülötte van, rettenetesen érdekli minden, folyton kérdez:
"Mi az, mi ez?" - folyton.....
Már csak az hiányzik, még, hogy azt kérdezgesse, hogy : Miért?? :D
Mondjuk beszélni szeretek, szóval imádok neki magyarázni, és olyan okosan figyel, hogy élvezet is neki bármiről fecsegni.
A tévét és a dvd-t már simán kezeli. Kiveszi a cd-t és beteszi a másikat, még jó hogy más-más színüek, így meg tudta jegyezni, hogy pl a kék a Shrek, a fehér a Csingiling. :)
Teljesen kiszolgálja magát. A múltkor pendrive-on hoztam haza a minimentőket, mamának ő mutatta meg, hogy hogy kell lenyitni a dvd elejét és hogy hová kell tenni a pendrive-ot.
Tényleg nagyon ügyes.
Csak azt sajnálom, hogy én a fele tudományát már mindig csak hazaérve tudom meg, mert sajnos nem lehetek otthon vele. De sebaj, a lényeg, hogy ennek ellenére is nagyon szeret, és én is őt. :)
Ja majdnem elfelejtettem, a kedvence sétánál az amikor templomot lát...én nem értem miért, de a buszokért és a templomokért odavan.
Mindig mondja, hogy : "Ott a bimbam".
A várat palotának hívja, de majdnem ugyanaz.... nem? :D
De azt tudja, hogy van tornya. :)
Imád bírkózni, megmutatja a kezével hogy kell karatézni (haláli), és boxol is. :)
Szeret a nyakunkban lovagolni, meg a hátamon csüngeni, meg ugrálni, meg futkosni, szóval egy örökmozgó.
Imád autózni, és mostanában már a mesekönyveket sem eszi, hanem engedi, hogy olvassak neki belőle, s közben mindig mutatom neki, hogy ki kicsoda, vagy éppen mi micsoda.

De így mindent összevetve egy igazi kis ördög.
Tudja hogy mit nem szabad, és fél szemmel minket nézve már indul is a rosszaság felé.
Egyik bibi követi a másikat, hol itt, hol ott vagy egy két lila jel, amely arral utal, hogy Marci megint elborult. :)
De nem hatja meg, odajön, közli, hogy "Ebojutam", megmutatja hol ütötte be, kér rá egy puszit, és már rohan is tovább.
A bringáját már nagyon ügyesen tekeri egyenes terepen, de ha elfárad lepattan és inkább szalad, közben kiabál, majd kicsattan. Néha azon gondolkodom, hogy ha a fele energiáját nekem adná még akkor is több maradna neki, mint amennyi nekem néha van. :)
Külsőre semmit sem változott, ugyanolyan vékonyka mint én, még csak 12 kg. De akkora pocakja van.... hatalmas.... :)
És mostmár alul a két hátsó rágófoga is kibújt, egyik este fürdésnél mosta a fogát (olyankor hatalmasra nyitja a száját) akkor vettem észre. Nem is pirosodott be, meg semmi, szépen kibújt először csak egy kis hegyecske, majd a fele, aztán ma néztem éppen, hogy már kint van az egész.
Remélem leáll kicsit, mert amióta elkezdett kibújni az első foga, azóta ömlik a nyála. :)
Valahogy neki nem múlt el.
Most is tuti hogy rosszat csinál, mert békénhagy....pedig nem szokott.... nem gondoltam volna, hogy egy szuszra le tudok írni mindent, mert amint ideülök a géphez már pattan is az ölembe és kiabál, hogy:
Najcit. Tattód be.... (Saját fényképeit akarja nézegetni)
És ami még kimaradt: A szíve csücske (és aminek én személy szerint rettenetesen örülök, és büszke vagyok rá) a papikája. Nagyon szereti. Talán érzi, hogy milyen beteg, és hihetetlen kedvesen beszél és viselkedik vele, mindig odabújik hozzá, segít neki, amit kérünk odaviszi neki, meg segít neki levetkőzni, puszilgatja, ölelgeti.... nagyon édes.

Nah....most jól kibeszéltem magam, remélem azért sikerül sűrűbben jelentkeznünk, igyekszünk majd!

Névnap

A névnapi torta:
Bubukám az apja sapkájában:

Dísz Marciban: :D

A varázslatos tábla :

Anyával nézzük a tortám:

A névnapi "buli" egész jól sikerült.

Kis tücsök megevett egy egész felnőtt adag husi levest, meg még másodikat is evett. Rántott husit.

Aztán megkapta a képen látható vár tortáját, ami vitte a prímet, ugyanis folyamatosan nyitogatta a kisszoba ajtaját miután ettünk (mert oda raktuk) és lelopta róla az összes cukrot.

A kis zsivány.

Kapott egy kukás autót, egy hatalmas dömer formájában, valamint egy repülőt fémből (reméljük sokáig bírja majd) és egy varázstáblát.... négy szín van rajta, tök jó, én is azzal szórakoztam egész szombaton, hogy rajzolgattam rá. :)

A torta pedig tényleg nagyon finom volt, mert mára már el is fogyott. :)

Kis Bubum idáig lekopogom jól bírja ezt a náthás időszakot, mert annak ellenére, hogy majdnem minden nap csavargunk egyet, még orrfolyása sem volt.

Most ennyi csak, mert már megyünk aludni, de majd hamarosan jelentkezünk!