2009. január 30.

Fiók lakó :)

Igen....fióklakó lettem... :)
Mostmár, hogy teljesen biztos vagyok a járásomban, úgy döntöttem én már mászni is tökéletesen tudok. Úgyhogy amit érek kipakolok, konyhaszekrényt, fiókokat, ruhásszekrényeket, és amikor már kellőképpen helyet csináltam, akkor becsücsülök... :)
Egyfolytában szaladok anya elől, rosszalkodok, persze figyelem őt, hogy azért látja e a zsiványságot... :) És csakazértis csinálom ....
Az oltást nagyon könnyen átvészeltem, nem lett semmi még másnapra sem. Most kicsit folyik az orrom, de ezenkívül semmi bajom sincsen.
Megjött a váladék eredménye is amit a torkomból vettek, de szerencsére semmi kóros. :)
Az új játékom, amikor hazaér anya akkor beviharzok a szobánkba és odatolom a gurulós játéktartóm az ágyhoz, amit karácsonyra kaptam....aztán rámászok, onnan az ágyra bukfencelek, pörgök forgok, mint egy kis kommandós, addig amíg el nem érek az ágy másik végéhez, aztán ott lemászok, visszaszaladok a dobozhoz....és ez így megy vagy 10 körig, amikor is elfáradok és rárontok anyára, belefekszem az ölébe és viháncolok.... :)
Ezután újra a doboz felé veszem az utam, ráülök, lelógatom a lábam, lóbálom és közben bambulok a TV-re. :)
Aztán mikor anya megijeszt, akkorát ugrok, majd felrepülök a plafonig, közben nevetgélek és újra kezdődik a körözés... :)
Egyre többet beszélek. Igaz még elég nehezen, szinte egyáltalán nem érteni, de összefüggéstelenül gagyogok össze-vissza már folyamatosan.
Amit tisztán ki tudok mondani:
nem, papa, mama, apa, aztán ennyi. A többit a magam nyelvén. :)
A dedü a titkos szavam, a mai napig nem tudják mit jelent, de elég sokszor mondom. :)
Majd ha nagy leszek elmondom, de addig is az én titkom marad. :)
A másik tudományom: Pohárból már nagyon szépen iszok, a szürcsölés mellett, már fuldoklás nélkül tudok jó nagyokat kortyolni. :)
A harmadik, ami annyira nem is jó, mármint anyának, hogy már három napja 1 órába telik, mire el tud altatni, ugyanis ahogy lekapcsolja a villanyt, nekem megered a nyelvem és akkor jön rám a beszélhetnék, meg magyarázok, mutogatok össze-vissza...bírkózok apával, lovagolok a hasán...szóval nem egyszerű...





2009. január 26.

Büszkeségem

Kisfiam!

Most én írok neked! Hatalmas dolog történt tegnap! Lehet, hogy másnak nem nagy ügy, de nekem lassan 1 év 2 hónap után fantasztikus!!! :)
Szóval tegnap megkaptad az oltásod, semmi gond nem volt, se láz, se pirosság....semmi.
Este a szokásos időben 21:00 felé elaludtál. Éééés.... nem keltél fel még INNI SEM, csak reggel fél hétkor riasztott mama, hogy:
" Úúúúristen Zsuzsi, még mindig alszotok??? El fogsz késni munkából! " :)
Szóval egészen reggel fél hétig húztad a lóbőrt egy huzamban anyával. :) Jajj és milyen jól is esett.
Valami rémlik, hogy hajnali 2-kor felugrottam az ágyból, leszúrtam apádat, hogy kint hagyta a cumisüveged és mindjárt felkelsz és akkor sírni fogsz...de mire visszaértem a szobába, apád lóbálta a kezében az üveget, és közölte, hogy jobb lesz ha lefekszek és inkább alszok tovább, mert szerinte fel sem keltem. :)
Szóval a kis malőrömön kívül végig aludtunk. Te keresztben az ágyon és én meg apád 10-10 cm széles helyen kuporogtunk...de az mindegy... már megszoktuk. :)
Imádlak!!!

Anya

2009. január 25.

A javulás útján...

Igen...szépen javulgatok. Már csak két napig kell szednem az antibiotikumot. Szépen felszakadt minden aminek fel kellett.. :)
A kedvemen meg is látszik! Voltunk ma a doktornéninél, mert ő az ügyeletes, és megbeszéltük, hogy lenézek hozzá. Ébredés után anya fogta is a szurit, meg engem és apával együtt felkerekedtünk az ügyeletre. Egy kicsit várni kellett mert sok kis beteg volt. De azért viszonylag hamar ránk került a sor. Amikor bementem feltűnően jól viselkedtem. Aztán megtört a varázs...doktornéni nyakából ugyanis elkaptam a hallgatóját és belefújtam, miközben már a fülében volt a másik vége....hát jót nevetett rajta, hogy milyen zsivány vagyok... :) Elég hangos lehetett, mert mondta, hogy nem kíméltem....ami a tüdőmből kifért... :)
Szerencsére már minden oké, nem is sírtam, csak amikor az oltást megkaptam. De ahogy anya felvett már semmi bajom sem volt.
Hazafelé elaludtam a kocsiban. Aztán itthon ettem kicsit és aludtam tovább...most is szundikálok. :)

Fürdővízre várva...

Apa hasán lovagolok...

A kisbeteg Marci tévét néz mamiéknál...



Az új sátram és én...no meg a TV! :)


A sátramban huncutkodok anyának. :)




2009. január 23.

Megint torokgyulladás

Hát igen....anya sokáig dolgozott szerdán, éjfél is volt mikor ágyba zuhant. Addigra én már húztam a lóbőrt apával. Nagy nehezen el tudott anya is aludni....amikor is egyszercsak nagy hörgést hallott felőlem. FELPATTANT, leverte a víz, azt hitte valami pihét szippantottam be a párnáról, vagy valamit, felkapott, megrázott, hogy térjek magamhoz, adott gyorsan inni....aztán ahogy ittam egyből elkezdtem nagyon CSÚNYÁN köhögni...:(
Akkor már tudta, hogy igen...sajnos újra elért valami kór.
Csütörtökön kimentünk délre a doktornénihez, mondta, hogy már ott lesz, menjek nyugodtan.
Meghallgatta a mellkasom, szerencsére semmi rossz nem zörög odabent. :)
Vett le nyálka mintát egy hosszú pálcikával, (tisztára mint a helyszínelőkben amikor dns mintát vesznek :) ) amitől én nem csak egy cseppet adtam neki, hanem kidobtam a taccsot, és anyától kezdve minden tiszta nyálka lett....de legalább kijött egy kis tea kíséretében...egyből le is ment a lázam. :)
Utána már semmi bajom nem volt, kaptam kakaós sütikét is, egyből megbarátkoztam mindenkivel, és még magyaráztam is, meg mutogattam az asszisztens néniknek, hogy micsoda finomságot kaptam a doktornénikémtől. :)
A rendelőből egyenesen a vérvételes laborhoz vitte anya a nyálkamintát, aminek eredményéről majd a doktornénit értesítik. Utána mentünk haza.
Kaptam háromféle gyógyszert, meg előfizettek nekem egy nem túl kellemes oltásra, ami immunrendszer erősítő, és vérből készítik, szerencsére pont volt a patikában, mert különben meg kellett volna rendelni, és itt csak egy patika tud hozatni...de gondoltak a doktornéni kis betegeire és tartalékoltak két darabot. Az egyiket megnyertem...vasárnap a doktornénim az ügyeletes, akkor megyek hozzá, és meg is bök... :S
Ja...és pontosan egy hónap múlva megyek arra az ingyenes oltásra, végre rám kerül a sor. Legalább már nem kell anyának rettegnie a tüdőgyuszi veszélyétől, mert amióta legyengített a hasmenős, hányós kór, azóta minden elér.... :S
Tegnap éjjel keveset aludtam, nagyon sokat forgolódtam, alig kaptam levegőt. Így anya sem aludt, végig fent volt velem, de nem fáradt...legalábbis azt mondta... :)
Még ma is nagyon csúnyán hörgök. Nem igazán javult a helyzet, de azonkívül semmi bajom, csak olyan szuszogós a hangom. Már nem vagyok lázas sem, és szerencsére eszek rendesen, meg elég sokat híztam a kórházi fogyás óta, majdnem egy kilót egy hónap alatt... :)
A kedvem is türhető, kicsit nyűgösebb vagyok a fránya kór miatt, de nem vészes a helyzet.
Ma felállítjuk a sátram, anya próbál kedveskedni, hátha nem zavar annyira a betegség. :)
Meg is hálálom neki a sok törődést, mert tegnap apa amikor hazajött odabújt hozzánk, épp anya kezében napsugaraztam (hol máshol :)), adott anyának puszit, én pedig egy lendülettel adtam neki egy pofont, és eltaszigáltam az arcát anya arcától, majd gyorsan odadugtam a fejem anya arcához és elkezdtem én puszilgatni...utána ránéztem apára és kinevettem :)
(imádom a kis pisist...olyan édesen tudja elküldeni az apját a francba :D by: anya)
Később majd képek is érkeznek rólam, ahogy apa hasán lovagolok, csak most még nem tudta anya a gépre tenni.
Puszi nektek!

2009. január 21.

Videók

Tettünk fel pár új videót a régiek közé:
-Készséget fejlesztek anyának :)
-A Papa a minden :)
-Brrr...:)
A listából lehet megnézni! :)

Majd írok, hogy mi történt velem mostanában, de sajnos anyának most dolgoznia kell....házi feladat... :S



2009. január 20.

Bunker hadművelet :)

Mostanában egyre több mindent akarok egy napba belezsúfolni, tehát: egyfolytában pörgök. Jövök-megyek, teszek-veszek, zsiványkodok! :)
De nem is baj. Mostmár csak egyszer alszom egy nap, délelőtt 11-től délután 13-13:30-ig. Ez a megszokott időpont minden áldott nap.
Utána pedig már este 9-ig még az álmosság jelét sem mutatom! :)

Tegnap elmentünk sétálni anyukámmal, és betértünk egy boltba, mert rendelt nekem egy sátrat még karácsony előtt, amikor a pacimat kaptam, de még MINDIG NEM érkezett meg. Most csütörtökön végre mehetünk érte egy másik boltba,legalábbis azt mondták. :)
Este kivételesen apát nyúztam... meg leheveredtem a földre és néztem kicsit a tv-t is, erről lent képet is rakott fel anyukám.

Ja, meg amit még elfelejtettem: két napja már, hogy én is mosok fogat. Anya beszélt a fogorvosával, azt mondta, hogy már elkezdheti, enyhe gyerek fogkrémmel, de amúgy megnézte a fogaim, és azt mondta, hogy szépek, már amik már megvannak. :)
Jót tett, hogy nem cumizom már, és lassan a dudis üveget is lecserélem pohárra. :)

Majd ma anya csinál róla videót, hogy mit le nem rendezek. Első nap megfésülködtem a fogkefémmel... :) hát szakadt mindenki a nevetéstől... :)
Tegnap pedig anya mondta, hogy mossam meg a fogát....hát én megmostam....sikáltam neki, és sikeresen!!! :)
A sajátom még csak úgy tudom mosni, hogy ki-be húzogatom a számba, nem pedig jobbra-balra....de nem baj, már legalább nem a hajam fésülöm vele, hanem a fogam mosom tényleg :)

És ami MA TÖRTÉNT:
Végre apa is révbe ér talán. Kapott egy fantasztikus lehetőséget állás ügyben, ami mostanában nagy szó, és amire már nagyon régen várt, el is volt szomorodva miatta, de MA végre hívták!!!!












2009. január 18.

Hétvége

A hétvégénk nagyon jól telt. Elmentem anyával és apával sétálni a városba. Lementünk a papához, sütött nekünk pizzát, én meg addig mindent szétpakoltam. Kiborítottam két pohár üdítőt, porszívóztam, felmásztam mindenhová, néztem egy kis mesét, kunyiztam mindenkitől mindent, inni, enni...szóval hoztam a formám. :)
Hazafelé el is aludtam a babakocsiban, amikor hazaértünk anya úgy levetkőztetett, hogy fel sem keltem. :)
Végre már újra a régi adagokat eszem az ételekből, s mellé folyamatosan csipegetek innen onnan. :) Elkezdtem hízni újra, bár inkább a növésem észrevehető, mert rohamosan növöm ki minden ruhámat. Asszem apáék megint mehetnek Pestre, a tuti boltba ruhát venni nekem. :)
De azt mondták, hogy mostmár visznek engem is!!! :)

Itthon hiperaktív vagyok, jövök, megyek, pakolok ki-be, össze-vissza, mindent a polcomra és az asztalomra teszek, felmászok már a nagyágyra is, nem akadály semmi sem. :)

És ha anyáék beszélgetnek, és értem amit mondanak utánozom őket :D
Pl. ma reggel:
Anya mondta mamának, hogy : "Fésülködj meg!"
Erre én odaszaladtam a mamához, mert már ez is megy ám, és elkezdtem simogatni a hajam. Akkor megkaptam a fésűt, és szépen, kisebb-nagyobb sikerrel de megfésülködtem. :)
A másik ilyen, amikor kifütettem a szekrényből a szivargyújtós telefontöltőjét anyának, erre anya mondta, hogy: " Bubus, az anya telefonjához kell, hogy tudjon telefonálni!" - erre én odatettem a fülemhez a töltőt és tátogtam... :)
Ja, meg van egy könyvem, ahol a kis katicabogár alszik a nagy katicával, és anya éppen önfeledten magyarázta, hogy : "Nézd Bubus, a kicsi katicának ott van a kispárnája"-erre én odatettem az ujjam, és utána ráhajtottam a fejem a könyvre, mintha én is rátenném a fejem a párnájára... :)

Anya tisztára odavolt, hogy milyen okos vagyok. :)

Ma pedig levágtuk apa haját... nagyon jó lett, anya már múlt héten befestette az övét, most apa volt soron. :)
Délután majd kimegyünk, megnézzük a korcsolyázó kispajtásaim... úgysincs messze...sétálunk egy kicsikét. :)

És ma képzeljétek el felfedeztem hogy kell buborékot fújni ivás közben a pohárba. Emelte a mama a számhoz a poharat és már akkor morogtam, fújtam a levegőt, de ahogy a tejci a számhoz ért, már gyártottam is a buborékokat. Néha néha kortyoltam egy nagyot, és cirka negyed óra alatt elfogyott a 2 dl tejcim. :) Nem mondhatják anyáék hogy kapkodok! :):):)





















2009. január 14.

Barátság Oklevél


Köszönjük szépen Rolcsiéktól és Szofiéktól az Oklevelet. Nagyon jól esett ám, hogy ránk is gondoltatok!
Sajnos nem mindig érünk rá, de ha van egy csepp időnk minden itt megjelölt kis barátunkat meglátogatjuk, mert fontosak vagytok nekünk, és jó érzés, hogy ti is gondoltok ránk. Sajnos anyának annyi dolga van állandóan, hogy amikor lenne szabadideje akkor sincs...szóval tényleg...ti vagytok a mi kis barátaink. És ezt nagyon köszönjük nektek mégegyszer!
Akiknek mi szeretnénk "átnyújtani" az oklevelet:
Bogár és Gejtyi :) http://www.babaszoba.hu/services/blog/bogar
Dituli és Bébibogyó http://dituli.blogspot.com/
Fruzsi, Zsófi és Anita http://www.babaszoba.hu/services/blog/fruzsina
Rolcsi és Andi http://www.babaszoba.hu/services/blog/mrazrolcsika
Szofi és anyukája http://www.babaszoba.hu/services/blog/szofibaba
Zsófi és Viki http://www.babaszoba.hu/services/blog/kislajko

2009. január 13.

Hétvége és tegnap...













Szóval… nem is tudom hol is kezdjem.
Hétvégén meglátogatott Domi barátnőm, akit nagyon szeretek, mindig adok neki puszit is, meg ő is nekem… :) Jól eljátszottunk elég sokáig, nem volt semmi gond. Nem vagyunk irigyek egymásra, megosztozunk a játékon, sőt Domi mindig elém pakol mindent, nagyon kedves kiscsaj… teljesen kiszolgál… :) Hoztak egy nagyon szép rendőrautót nekem, meg a kedvenc túró rudimat, amire le is csaptam egyből. :) Szóval tényleg nagyon jól éreztem magam.

Vasárnap meg sétáltam egy óriásit anyával, megnéztem a korcsolyázókat a pályán, meg lesétáltam anyával a városba is. Nagyon jól éreztem magam, mire hazaértünk már alig bírtam nyitva tartani a szemem. :)

Aztán tegnap, amikor anya megjött a munkából már nem is foglalkoztam senki mással, csak vele. Alig tudott kiosonni a szobából, hogy meg tudjon fürödni.

Fürdésről jut eszembe… két napja már, hogy tisztára megvadulok, ha vizet látok. :) Csapkodok, rugdosom a vizet, és amikor már kellőképpen samponos meg tusfürdős vagyok, és már csúszik a kád, akkor elkezdek pörögni-forogni, közben fogom a kád szélét, hogy el ne bukjak, és visítozok. Amikor anya meg akar mosni, akkor még jobban elkezdek csapkodni, dobálom a vizet, mint egy félőrült… aztán, amikor elkezdenek nevetni rajtam, annál jobban csinálom… :) s mire végzünk, úszik az egész fürdő/ vagy szoba… meg anya…

Anya fürdése, és az én szobaúsztatásom után megvizsgáltam a mosógépet. Félig belemásztam, pörgettem a dobot és szórtam ki a már tiszta ruhákat. Nagyon jó játéknak tűnt, amikor anya kivitt az előszobába hangot is adtam a nemtetszésemnek. :)

Ezután bementünk a szobába ágyruhát húzni, persze anya a kedvemért mindent leszórt a földre, mert én akkor nekifutásból vetődök rá… :) Készült erről egy videó is amit nemsokára fel is teszek majd.

Amikor végeztünk szépen ketten rendet raktunk a játékaink között. Pontosabban anya rendet rakott, és én kipakoltam mindent, amit értem. :) Kicsit építőkockáztam, kicsit autóztam, kicsi ez kicsi az… aztán már nagyobb káosz volt a szobában, mint amikor elkezdtük a rendrakást. :):):)Ekkor lépett be apa. Annyira le voltam foglalva, hogy észre sem vettem, amikor a hátam mögé osont és adott egy hatalmas puszit. :) Este anyával gyakoroltuk a szavakat, nagyon figyelek már rá, és próbálom a számat úgy mozgatni, ahogy az övé mozog: BABA – BABB (és ahogy mondja a B betűt úgy csinál, mintha bólogatna, annyira próbálja a száját igazítani)

APA – APP

ANYA – NYA

MAMA-MAMAMAMAMA

PAPA- APPAPP

OTT- OO

ENYÉM-ENYMM (közben elkapja a kezemből a játékát és mérgesen néz)

KÉREK-ADDIIIDDD

PÁPÁ-PA (és közben bólogat meg integet.)

BÉKA-HETE (ez a brekeke :))

A VEGYÉL FEL- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :D:D:D (és ágaskodik, és a kezével mutatja, hogy hajoljak le, úgy hogy az ujjacskáit ki-be nyitogatja, mintha azt mutatná: gyere, gyere… :))

Éjjel pedig anyát hajnali kettőig nem hagytam aludni, mire elaludt volna mindig felébredtem, de nem voltam nyűgös, csak helyezkedtem, meg szomjas voltam, meg állandóan ellenőriztem, hogy ott van e még mellettem, odabújtam hozzá, simogattam az arcát… meg piszkáltam a száját… néha dumáltam is neki félálomban, meg énekeltem, meg lehúztam a takarót róla, utána meg lerúgtam magamról is. Aztán meg rápakoltam hol a kezem hol a lábam, meg a vállára feküdtem… Szóval nem találtam a helyem. De anya azt mondta, hogy annyira aranyosan bújtam hozzá, hogy nem is bánta, hogy nem aludt.

Mostmár egyre többet érzi azt, hogy tudatosan is próbálom kimutatni hogy mennyire szeretem, és nem csak úgy hogy a nyakát szorítom ha apa át akar venni, meg nem csak úgy hogy odarohanok hozzá és megölelem, hanem kedvesen, amikor nyugodt vagyok….és ami annyira jó érzés anyának…

2009. január 11.

Tegnap vendégeink voltak. Kisbarátnőm felköszöntött. :)
Később még tartok élménybeszámolót, mert nagyon jó volt, csak most megyek anyával csavarogni.
Puszi






2009. január 8.



Nagyon Boldog Névnapot kívánok neked édes kisfiam!
Imádlak!

Anya

2009. január 6.

Amit anya mindig elfelejt

Hát igen...mindig elfelejti leírni azt amire a leginkább büszke... :)
Nem tudom feltűnt e, hogy egyik képen sem lóg a dudu a számban... igen... már vagy három hónapja leszoktam a cumizásról. Most is arról jutott anyának eszébe, hogy tegnap valahonnan előtúrtam egyet, és azt játszottam, hogy dugdostam mindenkinek a szájába aki az utamba került. :)
Szóval már nem kell cumika.
Egyre többet tanulok mostanában.
Már egyedül ráülök a biciklimre, tudom hogy kell felhajtani a "biztonsági övet" :D
Egyik nap belemásztam a kompomba, csak kijönni nem sikerült, úgyhogy csapkodtam, hogy vegyen ki anya, de az a fél óra mire kitaláltam hogy üljek bele, az tuti feljthetetlen emlék marad anyának, mert még meg is emeltem, alánéztem, körbejártam, jól áttanulmányoztam a helyzetet, aztán egyszer csak felhúztam magam, a lábam belelógattam, és zsupsz...becsúsztam az ülőke részébe. :)
Mostmár a mamiéknál a tévét tudom kapcsolni irányítóval és a tévén lévő gombokkal is. :)
A mosógépet is ki-be szoktam kapcsolni, hiába digi gyerekzár.... :S Úgyhogy a fürdőbe nem is mehetek ha megy a mosógép...
Már tökéletesre fejlesztettem a vetkőzési tudományom, ugyanis ha cipzáros ruha van rajtam, lehúzom és már rázom is le magamról. Amióta nem repülőállásban járok :), hanem lógatom a kezem és úgy sem esek el, rájöttem, hogy le tudom tolni a nadrágom. Szóval már az sem akadály.
A cipőlevétel meg már rég nem okoz gondot. Természetesen ha az megy, mennie kell a zokninak is...szóval nagy zsivány vagyok már. :)
A sapkákat kifejezetten utálom, és a kesztyű szóba sem jöhet... :)
Gondolhatjátok hogy hogy feladom a leckét anyának egy téli séta előtt.... :)
Az ágyakról már simán lemászom, a nagyra még nehézkes a visszamászás, de megoldom: a kisszékem odatolom és azon keresztül átmászok az ágyra. :)
Már nagyon sokmindent megértek, egy párat felsorolnék:
kérem szépen, iszi - viszem anyának a cumisüveget ha üres, hogy adjon még
csukd be, nyisd ki, nyomd meg, locsi-pocsi (ez a fürdés)
ki az? (néz az ajtó felé), tévé, telefon, függöny, bárány, paci, boci, pipi, maki, bácsi, néni, dédi, Réka, ajtó, ablak, égő, kép, hapci, dádá, piszkos (nem ér hozzá ahhoz, amire mondom), süt, meleg, hideg, hűtő, Marcié (akkor tudja, hogy az övé), anyáé, apáé, mamié, zokni, cipő, tányér, pohár, kanál, tejci, ....stb....
Szóval tényleg nagyon sokmindent.... amit ezek közül mond anya, egyből odakapom a fejem, vagy megmutatom neki hogy hol van, vagy odaviszem. :)
Egyre többet próbálok beszélni is, az elmúlt két napban megeredt a nyelvem.
VÉGRE A RÉGI VAGYOK! :)
És megújult erővel fárasztom le anyát! :D

2009. január 4.

2009

Sziasztok! Ismét itt vagyok.
A Karácsony nagyon jól telt, igaz mindenki más-más nap jött, de legalább minden nap volt vendégem. Nagyon szép ajándékokat kaptam, a negyedik képen az látható. :)
Mostmár eszek rendesen, igaz az önbizalmam és a mások felé mutatott bátorságom inamba szállt a kórház óta. Anyához senki sem nyúlhat, mert akkor egyből sírva fakadok, s úgy megszorítom a nyakát, hogy vésővel kell lebontani.
Szerencsére mostmár az éjszakákat is végigalszom, reggel ötkor kelek fel, eszek egy kis hamit és alszok tovább kilencig. A kedvem is a régi, mostmár egyre jobban tudok szaladni, néha még megcsúszok és borulok, de már ritka. Egyre többet pakolok, mindent a dobozaimba rakok a játéktartóból, szeretek építőkockázni, de még mindig a labda és a tütük a kedvenceim.
Mostmár egyre többet nézek mesét NYUGODTAN, fél órát is végigülök szemrebbenés nélkül ha érdekel a mese. :) A kedvencem Lecsó a kis patkány. :)
Mostmár apa elkezdte letölteni a Cin Cin lovagot, mert annak a bemutatóját mindig tátott szájjal nézem.
Egyre többet ellenkezem, aminek hangot is adok, úgy kiabálok, mintha ölnének, veszekedek, hadarom a mondókám, persze semmit sem érteni belőle. (de nagyon mókás)
A szilveszterem átaludtam, apáéknak nagyon jó volt, elvoltak másnap délig, igaz nem csak szórakozni, de jól érezték magukat, ettek csülköt, és virslit, pezsgőztek, boroztak, kicsit dolgoztak és Matyi barátjuk hülyeségein mókáztak... :)
Én pedig a mamival aludtam itthon egészen reggelig. :)
Most éppen alszom, végre visszaálltam a napközben kétszeri alvásra is... kezdek ismét pocakosodni, szóval most minden a legnagyobb rendben van. Szedek vitamint, hogy az is maradjon .... :) Kedden meg megyek oltásra, mert doktornéni kért nekem, mivel most nagyon le van az immunrendszerem, nehogy állandóan náthás legyek.
Ráadásul most jön még két fogam, szóval úgy folyik a nyálam mint a víz. Lassan kint vannak, már a hegye látszik. :)
Most pár kép rólam, majd még teszek fel, ahol kedves családommal vagyok lefotózva karácsonykor.
Addig is, és utólag is, de nagyon Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!