2009. január 18.

Hétvége

A hétvégénk nagyon jól telt. Elmentem anyával és apával sétálni a városba. Lementünk a papához, sütött nekünk pizzát, én meg addig mindent szétpakoltam. Kiborítottam két pohár üdítőt, porszívóztam, felmásztam mindenhová, néztem egy kis mesét, kunyiztam mindenkitől mindent, inni, enni...szóval hoztam a formám. :)
Hazafelé el is aludtam a babakocsiban, amikor hazaértünk anya úgy levetkőztetett, hogy fel sem keltem. :)
Végre már újra a régi adagokat eszem az ételekből, s mellé folyamatosan csipegetek innen onnan. :) Elkezdtem hízni újra, bár inkább a növésem észrevehető, mert rohamosan növöm ki minden ruhámat. Asszem apáék megint mehetnek Pestre, a tuti boltba ruhát venni nekem. :)
De azt mondták, hogy mostmár visznek engem is!!! :)

Itthon hiperaktív vagyok, jövök, megyek, pakolok ki-be, össze-vissza, mindent a polcomra és az asztalomra teszek, felmászok már a nagyágyra is, nem akadály semmi sem. :)

És ha anyáék beszélgetnek, és értem amit mondanak utánozom őket :D
Pl. ma reggel:
Anya mondta mamának, hogy : "Fésülködj meg!"
Erre én odaszaladtam a mamához, mert már ez is megy ám, és elkezdtem simogatni a hajam. Akkor megkaptam a fésűt, és szépen, kisebb-nagyobb sikerrel de megfésülködtem. :)
A másik ilyen, amikor kifütettem a szekrényből a szivargyújtós telefontöltőjét anyának, erre anya mondta, hogy: " Bubus, az anya telefonjához kell, hogy tudjon telefonálni!" - erre én odatettem a fülemhez a töltőt és tátogtam... :)
Ja, meg van egy könyvem, ahol a kis katicabogár alszik a nagy katicával, és anya éppen önfeledten magyarázta, hogy : "Nézd Bubus, a kicsi katicának ott van a kispárnája"-erre én odatettem az ujjam, és utána ráhajtottam a fejem a könyvre, mintha én is rátenném a fejem a párnájára... :)

Anya tisztára odavolt, hogy milyen okos vagyok. :)

Ma pedig levágtuk apa haját... nagyon jó lett, anya már múlt héten befestette az övét, most apa volt soron. :)
Délután majd kimegyünk, megnézzük a korcsolyázó kispajtásaim... úgysincs messze...sétálunk egy kicsikét. :)

És ma képzeljétek el felfedeztem hogy kell buborékot fújni ivás közben a pohárba. Emelte a mama a számhoz a poharat és már akkor morogtam, fújtam a levegőt, de ahogy a tejci a számhoz ért, már gyártottam is a buborékokat. Néha néha kortyoltam egy nagyot, és cirka negyed óra alatt elfogyott a 2 dl tejcim. :) Nem mondhatják anyáék hogy kapkodok! :):):)





















1 megjegyzés:

TamásMarcell írta...

Úgy tűnik, a Marcellok már csak ilyenek.
Nekem is mindig böki valami a fenekem, ha csak egy pillanatra is le kell ülni.
Sebaj, úgy szép az élet ha zajlik!
Puszi