És az előbbi bejegyzéshez a képek....

Mostanában történtek...

Hát elég régen írtam már...kicsit sokasodik a dolgom, és annyira nincs időm, mert amikor van, próbálom az én kis Bendegúzommal tölteni.... így az írásra sosem jut időm.
Pedig annyira nagyon nagy lett már.... és annyira okos, sőt....rafinált.
Nagyon szépen beszél már. Mondatokat alkot, szinte szavakat már nagyon nem is használ külön külön.
És a hónap forradalmi dolga: Bilibe pisilünk!!! :)
Sosem erőltettem, sokan ezért meg is szóltak, hogy hát már azért jó lenne ha..... de én úgy voltam vele, hogy majd szólni fog az én kis hercegem ha már zavarja a pelus... hát így is történt, egyszercsak szólt hogy szúúúúúr..... levettem a pelust, és belepisilt a bilibe.
Néha még megy pelusba is, mert rengeteget iszik, és ha minden egyes pisinél levetnénk, akkor jobban járnék ha rákötném a bilit. :)
De hát már ez is haladás....az éjszakai leszoktatást egyenlőre kilátástalannak látom, mivel 2x3 dl teát bevág este lefekvés előtt, sőt még 3 dl tejet is elszopogat a duduból...szóval az dolgozik éjjel. :)
Nagyon sok dolog van már ami a szokásává vált, mindent rendszerez maga körül, mindennek megvan a helye, minden dolgot valakihez köt, szóval rettenetesen következetes. Például ha gyufát vagy öngyújtót talál sosem játszik vele, mert tudja hogy nem szabad, egyből felmarkolja és viszi papának. A ruháit mindig a kisszekrényre teszi, mindig a buszt kell megkeresni ha fürödni megyünk, délután mindig csak mama tudja elaltatni és reggelit csak a papával eszik. Ebédelni velem szokott, de sajnos csak hétvégén van rá lehetőségünk, ugye mivel dolgozom, de akkor aztán kiköveteli.
Szépen eszik már kanállal, de mindent bal kézzel csinál. Én hagyom. Tök mindegy melyikkel írja majd a doktori disszertációját, nem? :)
Rengeteg dolgot elles a felnőttektől, sok mondatát úgy alkotja ahogy tőlünk hallja.
Pl: Amikor hazaérek mindig köszön, hogy : "Szijja ana, mi úúúútág? monjad..." :)
Amikor kér, akkor: "Ana lécci tattód be a Netet" :) (kapcsoljam be a Shrek-et, most épp az a favorit, meg a Minimentők)
A kutyája amikor ugat mindig rákiabál, hogy: "kutttójá má! " :) (ezt inkább le sem fordítom :D)
A mama engem mindig huginak hív, szóval ha nem figyelek az én kis Bubumra akkor rám szokott kiabálni, hogy : "HUDIIII" :D és nevet.
Az apjánál ugyanez a téma csak : "Ajjjniiiii" (Arni :D)
A mama az "anamama" lett....hiszen ő a második anyukája.
Nagyon cserfes, ha sétálunk mindent kommentál, minden szimpatikus embernek köszön, megáll, közli, hogy nem ég a lámpa az utcán, múltkor meg, amitől majdnem kifeküdtünk, elkezdett egy kiscsaj után kiabálni aki előtte bicózott, hogy: "Tittááány vájjj meg!" (Kislány várj meg) Az anyukája is tök jót nevetett rajta.
Igazán rendes kissrác amúgy lent, mert sosem veszi el a másét, elég egyszer szólnom (ami fura is), hogy nem a tiéd, és már megy is tovább.
A boltban (szerencsére) mindig egy valamit kap, azt a pénztárig megengedi hogy a kosárba rakjam, és sosem hisztizik még valamiért. Tök értelmes, lassan úgy érzem, hogy okosabb mint én. :D
A fiúkkal kezet fog, de azt jobb kézzel, ahogy azt kell. Nagyon nagyfiú már.
Szinte mindent ismer ami körülötte van, rettenetesen érdekli minden, folyton kérdez:
"Mi az, mi ez?" - folyton.....
Már csak az hiányzik, még, hogy azt kérdezgesse, hogy : Miért?? :D
Mondjuk beszélni szeretek, szóval imádok neki magyarázni, és olyan okosan figyel, hogy élvezet is neki bármiről fecsegni.
A tévét és a dvd-t már simán kezeli. Kiveszi a cd-t és beteszi a másikat, még jó hogy más-más színüek, így meg tudta jegyezni, hogy pl a kék a Shrek, a fehér a Csingiling. :)
Teljesen kiszolgálja magát. A múltkor pendrive-on hoztam haza a minimentőket, mamának ő mutatta meg, hogy hogy kell lenyitni a dvd elejét és hogy hová kell tenni a pendrive-ot.
Tényleg nagyon ügyes.
Csak azt sajnálom, hogy én a fele tudományát már mindig csak hazaérve tudom meg, mert sajnos nem lehetek otthon vele. De sebaj, a lényeg, hogy ennek ellenére is nagyon szeret, és én is őt. :)
Ja majdnem elfelejtettem, a kedvence sétánál az amikor templomot lát...én nem értem miért, de a buszokért és a templomokért odavan.
Mindig mondja, hogy : "Ott a bimbam".
A várat palotának hívja, de majdnem ugyanaz.... nem? :D
De azt tudja, hogy van tornya. :)
Imád bírkózni, megmutatja a kezével hogy kell karatézni (haláli), és boxol is. :)
Szeret a nyakunkban lovagolni, meg a hátamon csüngeni, meg ugrálni, meg futkosni, szóval egy örökmozgó.
Imád autózni, és mostanában már a mesekönyveket sem eszi, hanem engedi, hogy olvassak neki belőle, s közben mindig mutatom neki, hogy ki kicsoda, vagy éppen mi micsoda.

De így mindent összevetve egy igazi kis ördög.
Tudja hogy mit nem szabad, és fél szemmel minket nézve már indul is a rosszaság felé.
Egyik bibi követi a másikat, hol itt, hol ott vagy egy két lila jel, amely arral utal, hogy Marci megint elborult. :)
De nem hatja meg, odajön, közli, hogy "Ebojutam", megmutatja hol ütötte be, kér rá egy puszit, és már rohan is tovább.
A bringáját már nagyon ügyesen tekeri egyenes terepen, de ha elfárad lepattan és inkább szalad, közben kiabál, majd kicsattan. Néha azon gondolkodom, hogy ha a fele energiáját nekem adná még akkor is több maradna neki, mint amennyi nekem néha van. :)
Külsőre semmit sem változott, ugyanolyan vékonyka mint én, még csak 12 kg. De akkora pocakja van.... hatalmas.... :)
És mostmár alul a két hátsó rágófoga is kibújt, egyik este fürdésnél mosta a fogát (olyankor hatalmasra nyitja a száját) akkor vettem észre. Nem is pirosodott be, meg semmi, szépen kibújt először csak egy kis hegyecske, majd a fele, aztán ma néztem éppen, hogy már kint van az egész.
Remélem leáll kicsit, mert amióta elkezdett kibújni az első foga, azóta ömlik a nyála. :)
Valahogy neki nem múlt el.
Most is tuti hogy rosszat csinál, mert békénhagy....pedig nem szokott.... nem gondoltam volna, hogy egy szuszra le tudok írni mindent, mert amint ideülök a géphez már pattan is az ölembe és kiabál, hogy:
Najcit. Tattód be.... (Saját fényképeit akarja nézegetni)
És ami még kimaradt: A szíve csücske (és aminek én személy szerint rettenetesen örülök, és büszke vagyok rá) a papikája. Nagyon szereti. Talán érzi, hogy milyen beteg, és hihetetlen kedvesen beszél és viselkedik vele, mindig odabújik hozzá, segít neki, amit kérünk odaviszi neki, meg segít neki levetkőzni, puszilgatja, ölelgeti.... nagyon édes.

Nah....most jól kibeszéltem magam, remélem azért sikerül sűrűbben jelentkeznünk, igyekszünk majd!