Napjaink

Szerencsére minden oké velünk.

Pénteken lemehettem anyával a munkahelyére, nagyon jól éreztem magam.

És, nagyon jól is viselkedtem, mindenkivel összebarátkoztam, s még kicsit sem voltam nyűgös, hogy nem tudtam aludni.

Itthon is minden rendben, papa kicsit gyengélkedik, de reméljük mostmár javulgat.

Anya kicsit beteg, most megy majd orvoshoz, ha minden igaz holnap, Dunaújvárosba. Reméljük semmi komoly. Már két napja nem alszik emiatt. :S

Én majd kicsattanok, szerencsére a Béres csepp használt, amióta szedem sosincs semmi bajom, még egy kis orrfolyás sem.

Apával minden nap beszélek telefonon, nagyon jól megbeszéljük a napi történéseket. :) Már sokat locsogok, és ha anya nem időben hívja apát, akkor én már kiabálok, hogy: APPAAA??!!?!?!

Szóval nem engedem, hogy bármit is elfelejtsenek. :)

Hihetetlenül gyorsan fejlődök, anya ha kérdez valamit, akkor én felelek rá. Igazából már mindent megértek.

tegnap épp fürdés közben mondta anya, hogy álljak fel, mert a kukacot meg kell mosni, én meg mondtam neki, hogy "nem álóóó" :) És a fejem is csóváltam, utána meg még ki is nevettem. :)

Szóval ... mostmár az lesz amit én akarok???

Esténként mindig nagyot hancúrozunk elalvás előtt, aztán apa helyére fekszem, megölelem a párnáját, és már alszom is.

Amióta nincs itthon, mindig a helyén alszok. Anya nem is feküdhet oda, mert egyből kitúrom. :)Tegnap az az egyezség született őseim között, hogy nem apa fog hazajönni karácsonyra, hanem mi megyünk ki. Aminek persze nagyon örülünk, mert legalább a nyaralás, ami elmaradt a kiutazás miatt, azt be tudjuk pótolni egy kis teleléssel, és ráadásul ott azért általában sokkal jobb idő van télen mint itthon. :)

nem tudom írtam e, de újítgatjuk a lakást. Készül a szobám. Hétvégén elkészül a fal, anya lefesti, és utána jön egy ismerősünk aki tök szépen kifesti. Már ki is választottuk, hogy mi lesz a falon.

A fürdő már elkészült, apa mikor még itthon volt megcsinálta a nagyját, anya meg lecsiszolta a falat és kifestette. Az ajtó kereteket is már csak 1x át kell festeni, és készen vagyunk.

Ezzel legalább megy az idő... kicsit könnyebben viseljük el, hogy apa távol van.

Mert akárhogy is.... akármi is van, vagy volt, nagyon szeretjük azért amilyen.

Néha voltak konfliktusok, főleg azért mert nem volt a megfelelő a munkahely, a bérezés, sok volt a fizetnivaló, de talán mostmár megoldódni látszik, és nyugodtabb is mindenki.

Emellett viszont nem volt gond, ezért nagyon nehéz szívvel engedtük el apát.

És nagyon hiányzik. És rossz hogy nincs itt, mert anya már szinte senkivel sem beszél. Mert senkiben sem bízik. És hogy nincs net, sajnos mindent telefonon nem is tudnak megbeszélni.

De talán találunk hamarosan erre is megoldást és akkor már minden rendben lesz.