18 hós oltás

Megint eltűntünk egy kicsit. Ez most anya hibája. Sosincs ideje írni. :S
Szóval ma megvolt a 18 hós oltás.
Az álomhatárt még nem értem el, pontosan 9500 gramm vagyok. :) Nem husis, de tiszta izom. :)
Belszervileg minden oké, a Béres csepp nagyon jót tett, szépen eszek, mindent ami elém kerül. Egész nap csak csipegetek, de hát nem ragad, mert a napi 8000000 km amit lerohanok nem engedi. :):):)
A doktornéninél feltűnően kedves voltam. Mosolyogtam, magyaráztam, mindent megvizsgáltam, szépen engedtem hogy levetkőztessenek, megmérjenek, és képzeljétek az oltásnál még nevettem is, mert tetszett ahogy bespriccelték a lábam a fertőtlenítővel. Én is akartam nyomni.
Aztán mire feleszméltem már meg is kaptam a szurit. Nem is sírtam, még csak meg sem éreztem. Pedig doktornéni is már készült rá, hogy kemény dió leszek, hisz múltkor is annyira befeszítettem, hogy majdnem tűtörés lett. :)
De most nem.
Itthon meg már a helye is alig látszott.
Kifelé menet még integettem is, meg pusziszkodtam egy sort. :) Teljesen el voltak ájulva tőlem. :) De anya is.... egy csepp könny sem...még most sem hiszi el. :)
Mostanában nagyon nagyfiú lettem.
Már 17 fogacskám van kint, és az érdeklődésem is egyre nagyobb és szélesebb körű.
A legómat(a nagyot) már színek szerint összerakom és szétszedem. A színek közül a pirosat, a kéket, a zöldet és a sárgát felismerem, a számok közül pedig az 1,2,3,4-et. :)
Különbséget tudok tenni kisfiú és kislány között, felismerem a nemeket, és szinte a környezetemben mindent tudok már, minek mi a neve.
Utánozom a bocit, a kakas kukorékolást, a pacit, a röfit és a macikát. Anya mindig kérdezi mit mond, és én kisebb nagyobb sikerrel mondom is. :)
Nagyon szeretek biciklizni, már nem is nagyon használjuk a sportkocsimat sem, vagy gyalog vagy bringával közlekedem.
Az utcán már szépen megfogom anya kezét, néha jön rám a százfelé szaladhatnék, de aztán hamar feladom.
Anya még lekopogja gyorsan(kopp-kopp-kopp:)) de már nem nagyon szoktam hisztizni.
Valahogy az elmúlt egy hétben elmaradt. Szoktam nyűgösebb lenni, de hiszti már nincs, meg földre fekvés, meg pörgés forgás. :)
Inkább most próbálom elmagyarázni mit szeretnék.
Húzom anyát a ruhájánál fogva, hogy álljon fel, jöjjön erre, vagy arra, üljön le, vagy éppen döntöm el, hogy feküdjön le. :)
Most is épp itt magyarázok neki, hogy apa az új poharamban adott inni. :) Itt mutogatok neki. :)

Mostanában még azt kaptam fel, hogy anya szempilláját a számmal piszkálom, aztán mikor már tele van nyállal a fél arca és rámszól, akkor puszilgatom az arcát, hogy engedje meg, hogy tovább vizsgálódjak. :D

Jajj, ami még kimaradt: fel tudom venni egyedül a szandimat és le is.
ÉÉÉSSS kutyuskámat én sétáltatom lent a réten, nagyon élvezem és ő is, figyelünk egymásra.
Anya azt hitte bonyolultabb lesz a hármas séta, de nagyon simán ment. :)

Képek hamarosan, addig is használja ki mindenki ezt a szép időt, és kiránduljon. :):):)

Képek

Kutyusommal zsiványkodok

Bírkózunk :D

Apával és anyával üdítőzök...

Bánatosan... :)

Sétára készülődve

baci... :S

Igen, sajna megint valamitől folyik a nózim, meg most a szemem is csipás folyamatosan, hiába törölgeti anya...vmi bacit kaptam el a levegőből. Szerencsére ismét semmi láz, semmi nyűgösség....csak csipa, csipa, orrfolyás és csipa... :S
Bár már annyira hozzászoktam, hogy amikor anya mondja, hogy:
"Bubu, gyere, leszívjuk a nózit" - akkor én már futok előre, húzom ki a sarokból a porszívót, meg nyitom ki a fürdő ajtót( mert már képzeljétek felérem a kilincset) és viszem anyának az orrszívómat. Összeszerelni is én szoktam, meg be is kapcsolhatom. Aztán amikor koncentrálok, nem bohóckodok, akkor még le is szívom magamnak a nózim.
Persze mindezt azért, mert anya megengedi, hogy a porszívócsövet, már az orrszívó nélkül a számhoz tegyem, ugyanis nagyon tetszik ahogy beszívja a fél arcom. :):):)
Bár nem csak én, az egész család jól mulat rajta... :)
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én mostanság nagyon rafinált lettem.
Amikor például a székre akarok mászni, vagy a laptopot akarom nyomkodni, és anya rámszól, hogy nem szabad, akkor én odamegyek hozzá, megsimizem az arcát, megpuszilgatom, de úgy hogy cuppan is, még ha úgy ül és lehetőségem van rá meg is ölelgetem és utána megyek és rosszalkodom, ezzel jelezve neki, hogy:
" Légysziiii...anya....ne haragudj...légyszi engedd meg!!!! " :)
Persze utána sem engedi meg, csak nevet rajtam egyet.
Azért elég szigorú ám. Inkább a mami az aki engedékeny, anya sem haragszik sosem rám, csak a nem az nem marad, ha cigánykereket vetek akkor is. :S:S:S
Bár nem nagyon szoktam hisztizni emiatt, mert amikor anyával vagyok, akkor nagyon sokat játszunk, meg leköti a figyelmem, folyton beszél össze vissza... :) Így nem is nagyon rosszalkodom. Csüngök rajta...
Mostanában amúgy is mindig rajta lógok, ahogy hazaér én zombivá válok és előretett kézzel, ahogy ők mennek, követem anyát mindenhová... :D
Más különösebben említésre méltó nem történt, holnap megyek a 18 hós oltásomra.
Máskülönben minden nap egyforma, délelőtt mami, délben egy kb 3 órás alvás, utána már jön anya haza, vele lemegyek sétálni ( már értem amikor mondják, hogy megyünk csavarogni, egyből viszem a cipőm :)), mire hazaérünk kb 6 felé uzsonna, fürdés, vacsora, esti viháncolás, Morgan megszeretgetése, és utána alvás.
Képek este.