18 hós oltás

Megint eltűntünk egy kicsit. Ez most anya hibája. Sosincs ideje írni. :S
Szóval ma megvolt a 18 hós oltás.
Az álomhatárt még nem értem el, pontosan 9500 gramm vagyok. :) Nem husis, de tiszta izom. :)
Belszervileg minden oké, a Béres csepp nagyon jót tett, szépen eszek, mindent ami elém kerül. Egész nap csak csipegetek, de hát nem ragad, mert a napi 8000000 km amit lerohanok nem engedi. :):):)
A doktornéninél feltűnően kedves voltam. Mosolyogtam, magyaráztam, mindent megvizsgáltam, szépen engedtem hogy levetkőztessenek, megmérjenek, és képzeljétek az oltásnál még nevettem is, mert tetszett ahogy bespriccelték a lábam a fertőtlenítővel. Én is akartam nyomni.
Aztán mire feleszméltem már meg is kaptam a szurit. Nem is sírtam, még csak meg sem éreztem. Pedig doktornéni is már készült rá, hogy kemény dió leszek, hisz múltkor is annyira befeszítettem, hogy majdnem tűtörés lett. :)
De most nem.
Itthon meg már a helye is alig látszott.
Kifelé menet még integettem is, meg pusziszkodtam egy sort. :) Teljesen el voltak ájulva tőlem. :) De anya is.... egy csepp könny sem...még most sem hiszi el. :)
Mostanában nagyon nagyfiú lettem.
Már 17 fogacskám van kint, és az érdeklődésem is egyre nagyobb és szélesebb körű.
A legómat(a nagyot) már színek szerint összerakom és szétszedem. A színek közül a pirosat, a kéket, a zöldet és a sárgát felismerem, a számok közül pedig az 1,2,3,4-et. :)
Különbséget tudok tenni kisfiú és kislány között, felismerem a nemeket, és szinte a környezetemben mindent tudok már, minek mi a neve.
Utánozom a bocit, a kakas kukorékolást, a pacit, a röfit és a macikát. Anya mindig kérdezi mit mond, és én kisebb nagyobb sikerrel mondom is. :)
Nagyon szeretek biciklizni, már nem is nagyon használjuk a sportkocsimat sem, vagy gyalog vagy bringával közlekedem.
Az utcán már szépen megfogom anya kezét, néha jön rám a százfelé szaladhatnék, de aztán hamar feladom.
Anya még lekopogja gyorsan(kopp-kopp-kopp:)) de már nem nagyon szoktam hisztizni.
Valahogy az elmúlt egy hétben elmaradt. Szoktam nyűgösebb lenni, de hiszti már nincs, meg földre fekvés, meg pörgés forgás. :)
Inkább most próbálom elmagyarázni mit szeretnék.
Húzom anyát a ruhájánál fogva, hogy álljon fel, jöjjön erre, vagy arra, üljön le, vagy éppen döntöm el, hogy feküdjön le. :)
Most is épp itt magyarázok neki, hogy apa az új poharamban adott inni. :) Itt mutogatok neki. :)

Mostanában még azt kaptam fel, hogy anya szempilláját a számmal piszkálom, aztán mikor már tele van nyállal a fél arca és rámszól, akkor puszilgatom az arcát, hogy engedje meg, hogy tovább vizsgálódjak. :D

Jajj, ami még kimaradt: fel tudom venni egyedül a szandimat és le is.
ÉÉÉSSS kutyuskámat én sétáltatom lent a réten, nagyon élvezem és ő is, figyelünk egymásra.
Anya azt hitte bonyolultabb lesz a hármas séta, de nagyon simán ment. :)

Képek hamarosan, addig is használja ki mindenki ezt a szép időt, és kiránduljon. :):):)