Hétfőn anyával huncutkodtam miután megjött munkából... nagyon jól éreztem magam, alig akartam lefeküdni aludni. Sétáltunk is lent az utcán, apát is megvártuk lent, nagyon megörtültem neki, amikor megláttam. :)
Kedden lent voltunk az apa papánál, jól éreztem magam, szétpakoltam mindent, ÉÉÉSSS életemben először ITTAM EGYEDÜL FOGVA A POHARAT! Azóta hagyják anyáék, hogy egyedül próbálkozzak, amiből még csak egyszer volt baki...arcon öntöttem magam, annyira siettem inni. :)
Már jó is hogy abból iszok, mert már a cumis üvegeim leamortizáltam, kb még kettő van amit tudok használni, a többit széttörtem, nem bírták a dührohamaimat, meg a türelmetlenségem...ugyanis mindig földhöz vágtam őket amikor már üresek voltak. :D
És hiába mondják, hogy: "áááá ez nem törik el, ezt nem tudja a gyerek eltörni" ... én megmutattam, hogy igenis el lehet törni....bármit... :)
Szóval hol is tartottam...ja...igen, lent voltunk a papánál, ettünk lasagne-t, meg én kolbászt, sajttal...persze kenyér nuku... azt minek...nem értem anya miért erőlteti...az csak üresen jó, mint a kifli :)
Hazafelé énekeltem, meg susmorogtam valamit, szép halkan...anya próbálta figyelni, de csak sutyorogtam, nem értett semmit, és amikor észrevettem, hogy néz, elkezdtem nevetni. :)
De valamit nagyon kommentáltam, mert elég későn vettem észre, hogy anya figyel... :)
Este aztán megfürödtem, tejci és már aludtam is!
Szerdán kaptam anyáéktól három új halásznadrágot, nagyon vagány, nekem is tetszett, mert egyfolytában riszáltam magam benne és mutogattam apának is... :) Kaptam egy dudis üveget is, de mára el is temethetik, mert a második dobásnál szétrepedt a tekerője. :) Mondtam én, hogy minden törik. :)
Apa nagyon hamar hazaért, én pedig nagyon boldog voltam, ismét kezdek hihetetlenül apás lenni. Úgy látszik ez a dolog hullámokban jön rám. Mert egyik percben anya nem tud rábízni, mert ahogy kikerül a látószögemből visítok, a másik percben meg hisztizek, hogy apa vegyen fel, apa ne menjen el, apa vigyen fürödni magával, apa velem játszon ne a kutyával.....szóval tisztára hangulatember lettem. :)
Ha azt akarom, hogy észrevegyék, nekem apa kell, akkor egyfolytában kiabálom, hogy: APAADAAPAAAAA és sikítok... :)
Anya csak akkor csúszik ki a számon, ha beütöm a kezem és neki jelenése van nálam egy puszira. Ahogy megpuszilgatja a bibis testrészem, vagy ha meg kell vígasztalnia...akkor aztán megy ám, hogy: ANYANYA. Azonkívül nem nagyon. :)
Tudja, hogy neki hívás nélkül is muszáj ott lennie, ez a dolga.... :D
Estefelé szerdán még feljött kisbarátnőm is Domi, megnézte a kutyusom, nagyon tetszett neki. Még puszit is kapott. :)
Hétvégén majd elmegyünk csavarogni, csak legyen jó idő!
Hát... a fogacskáim nagyon megviselnek, három rágófogam van már kint teljesen, de még kettő jön és amiatt nagyon nyűgös, és álmatlan vagyok. Anya sokszor felkel hozzám éjjel, mert pityergek álmomban, mindig megsímogat, és mondja, hogy: " Itt vagyok kicsi babám ne sírj, gyere anya megpuszilgat." ... és akkor megölel magához, simogatja a fejemet, a hátamat, puszilgatja a kobakom, és én abba is hagyom a sírást, néha kinyitom a szemem, akkor tudja anya, hogy kell iszike, de azonkívül nem kell semmi más, csak a törődés. Nagyon meg tudok nyugodni, ha anya beszél hozzám... akkor tudom, hogy ott van és nem lesz baj. Aludhatok tovább.
Apa már kevésbé jól fogja fel ezt a tízszerfelkelek dolgot, de másnapra meg is bánja, hogy nem tudja úgy megélni az egész nemalvásfáradtság dolgot mint anya.
Az az igazság, hogy őt nem izgatja...ő nem panaszkodik soha hogy fáradt. Hogy valaki már gondolhatna rá is. Mindig mindenhol ott van, segít nekem.
Pedig már fáradt ám...én tudom. Csak nem ideges amiatt, hogy előreláthatólag még pár évig az is lesz. :) Hol ezért, hol pedig azért. :)
Jajj, ami még kimaradt....hát fantasztikus páros lettünk az én édes kis Morgan-emmel.
Nagyon szeretjük egymást, együtt játszunk, nézelődünk, néha még együtt is alszunk, mert amikor én beájulok, ő is beszökik utánam a szobába, és lepihen a helyére.
Reggelinél mindig az első falat amit megszerzek az övé, neki adom, a tejcimből is mindig öntök neki. :)
Csak még azt nem győzöm kivárni míg eszik, mindig el akarom venni a tányért előle. :)
Azt hiszem anyáék nem fogják megbánni, hogy megvették nekem ezt a kutyust.
Most megyek, de este teszek fel új képeket is, meg videót. Nagyon nagyon sokat beszélek már, azaz próbálok. :)
Talán sikerül lencsevégre kapni az új szavaim, miközben sorolom. :)
De a legújabbak:
tisztán és érthetően: anya, apa, papa, mama
kicsit még akadozva:
ajtó-attó
busz-bu
Ili néni (szomszédunk) -Ii Ii Ii :)
Számolni már ötig tudok, a hangszínemmel utánozva legalábbis... és az ujjaimon mutatom... :)
egy- eeee
kettő - őőőő
három - háooo
négy - ééé
öt -ö és utána sikítok meg nevetgélek :D
Amikor anya megkérdezi hány ujjam van, akkor mindig magam elé kapom a bal kezem és mintha egy bonyolult matekpélda lenne előttem, nagyon nagyon elkezdek koncentrálni.
Amikor mami elkezd számolni helyettem, megörülök, és elkezdem utánozni, meg számolom az ujjaim. :)
Majd ma videóra vesszük, de annyira nincs időnk, mindig van valami, és olyan kevés marad az "adatrögzítésre" :):):)
Apával nézzük a folyót ahol régen ő is sokat játszott.
Séta szombaton
Apával a séta fáradalmait pihenjük ki
Várom a vacsorámat...
