hát igen...sajnos nem lett vége a kálváriámnak. Pénteken mire anya visszaért hozzám, újra hánytam, ment a hasam, rosszul néztem ki. Csak kuporogtam az ölében, sírdogáltam és közben csepegett az infúzió. Anya is pityergett, apa is, úgyhogy családi sírást rendeztünk...aztán olyan hasgörcsöt kaptam, hogy adni kellett gyorsan görcsoldót, mert alig kaptam levegőt. Szóval gondolhatjátok anya elmúlt nyolc éjszakája milyen volt...szinte semmit sem aludt, nem mert. Nehogy álmomban érjen valami baj.
Estére azért már jobban lettem, levettek az infiről, de ekkor meg megcsúsztam és beütöttem a számat. Persze egyből lerohantunk a balesetire, ha már úgyis a kórházban vagyunk, de szerencsére csak felületi volt a sérülés. :)
Vasárnap már semmi baj nem volt, teljesen jól voltam, csak állította a doki, hogy anémiás vagyok, azaz súlyos vérszegény, ezért nem engedett haza. Persze anya nem nyugodott bele, hiszen mindig hord vérvételre és tudta, hogy egy hete még nem voltam az, akkor most sem lehetek, ezért felhívta a tesóját. Mondta neki Heni, hogy az lehet a baj, hogy onnan vették a vért ahol az infit adták, s nagyon felhígulhatott a vérem. Így anya kért még egy vérvételt, de egyetértett vele a doktornéni is a kórházban. Hétfőn megtörtént a vérvétel, ami 20 percig tartott, ugyanis a fejem is megszúrták két helyen meg a kezem is mire sikerült kicsikarni egy kis vért belőlem. Anyát úgy vezették ki, majdnem elájult mikor meglátta, hogy bökik a bucimat.
A vérkép rendben volt, így délután hazaengedtek. Szépen kitakarított anya, megvacsoráztunk és ,lefeküdtem aludni....de itt még nem ért véget a történet.
Újra hányni kezdtem és még jobban ment a hasam mint az elmúlt 5 napban.
Gyorsan összepakolt anya és rohantunk a fehérvári kórházba. Hátha ott csinálnak is már végre valamit.Egyből kaptam szurit, gyógyszereket, és infúziót, el is aludtam hamar. Másnap három adag csomagot csináltam, persze még mindig ment a hasam. Eküldték a székletem tenyésztésre.
Kiderült, hogy nem is a rota vírust kaptam el, hanem amit a fülemre kaptam antibiotikumot, túl nagy adagban írta ki az orvos és az miatt vmi baktérium elszaporodott a beleimben és attól ment ennyire a hasam. Adtak rá gyógyszert és ma végre véglegesen hazaérkeztünk.
De itt már rendes ágyban aludtunk anyával, normálisan elláttak minket és képzeljétek még sétálni is kimehettünk a parkba. Tök jó volt, hogy nem voltunk bezárva a négy fal közé.
És a mai állás: majdnem egy kilót fogytam, csak a pirított zsemlét és a banánt eszem meg, langyos teát iszok, de végre VÉGRE ITTHON VAGYOK!!! és végre jó a kedvem.
És a tanulság: SOHA többé nem megyünk a veszprémi kórházba. Ott anya kabátja volt a párnánk, a földön aludtunk egy vékony matracon és egy kis szobába voltunk bezárva, ami mellesleg átjáróház volt, mert azon keresztül közlekedett minden szobából mindenki. Csapkodták az ajtókat, még jó hogy csak kettő volt, így nem riadtam fel, csak félóránként....volt hogy annyira felijedtem álmomból, hogy majdnem leestem a matracról akkorát ugrottam, utána ki is buktam az összes teát amit megittam...szóval szörnyű volt.
De azért mindenhol szerettek, mindig megdícsértek, hogy milyen mosolygós, barátkozós fiú vagyok, és milyen türelmesen viselem a betegségem. Anya is meg volt lepődve, tényleg nagyon jól viselkedtem hamar elrepültek a napok. Hihetetlenül bújós lettem, sok sok puszit adtam anyának az elmúlt néhány napban, van amikor csak úgy odamentem átöleltem a nyakát és puszilgattam. (nagyon jól esett...meg is könnyeztem...by: anya)
a végén már a vizsgálatoknál sem sírtam, és fehérváron amikor betették a tűt a kezembe, akkor is már csak kicsit pityeredtem el...nem volt üvöltés.
Na egyenlőre most ennyi, megyünk aludni, kipihenjük a fáradalmakat...
Mostanság azért nem jelentkeztem, mert sajnos szerdán este 8-kor rosszul lettem. Nagyon sokat hánytam, és sokszor. Nagy nehezen elaludtam, de álmomból is úgy rázott fel anya, mert álmomban is hányni kezdtem. :( Aztán rögtön utána a hasam is menni kezdett. Kihívta anya az ügyeletet Veszprémből, mert persze Várpalotán nincs gyerek ügyelet hétköznap, de mire kiért addigra már még vagy kétszer hánytam, már inni sem akartam…rögtön mentőt hívott a doktornéni, s jöttek is hamar. Bekerültem a veszprémi fertőzőre, mert a vérvételből kiderült, hogy elkaptam a vírusos hasmenéses hányásos betegséget. Egyből infúziót kötöttek be a kis kezembe, szerencsére éjfél volt mire mindennel végeztek és nagyon elfáradtam így gondtalanul le tudott folyni álmomban az infúzió. Reggel mikor felébredtem egyből ment a hasam, egy fél szelet vajas kenyeret tudtam megenni, a szerencsém csak az volt végig és most is az, hogy nagyon sokat tudtam, és tudok inni bent a kórházban. Anya maradt végig velem, most váltotta le mami kicsit, mert másképp nem engedték volna be, hisz csak apa és anya lehet a közelemben. Anyának sok elintéznivalója van délelőtt, ezért van most mami velem.
Már anya 56 órája nem aludt, csak tegnap este 3x3/4 órát. De még fáj a pocikám így sokszor fent vagyok, ő meg fent is marad, nehogy mikor felkelek kitépjem az infúziót, mert nagyon zavar. Napközben nem is tudják adni, mert első nap is hárman fogtak le, mire lefejtették rólam a csövet úgy beletekertem magam, hiába minden trükk…
Ma már kicsit jobban vagyok, reggeliztem rendesen, és tegnap este óta nem ment a pocim sem. Hányni a kórházban már nem hánytam szerencsére. És az utsó infúziót tegnap megúsztam hála a sok teaivásnak.
A kedvem azért jó, egész nap tekertem, alig bírt anya utánam futni. A nővérkékkel is megbarátkoztam, mindenki kicsit megszeretgetett, mert nem sírtam és mondták, hogy nagyon aranyos, eleven kissrác vagyok. :) Hát igen. Tegnap éjjel még azt is megengedték anyának, hogy velem aludjon, azaz én vele a matracon. :) A 6 éves szintén várpalotai kis szobatársammal is megbarátkoztam, már be is ültem hozzá az ágyába játszani vele. :)
Anyukájával közölte is utána, hogy neki kell egy ilyen kistestvér. :) Apukája kikerekedett szemekkel nézett rá… el tudom képzelni mit gondolt. :)
Jajj és a rosszban azért jó is volt, képzeljétek egy igazi Lappföldi mikulás is meglátogatott bennünket és hozott szép ajándékokat. :)
A jelenlegi állás szerint vasárnap legkésőbb már hazamehetek!!!
Szóval mostmár kicsit anyáék is kezdenek megnyugodni. :)
Jajj, Bogárnak köszönöm a meghívót!!!!
Megvolt hát a szülinapi bulim! Nagyon jól sikerült. Nagyon gyönyörű ajándékokat kaptam, és nagyon köszönöm először is mamiéknak a szép ruhácskákat (anya külön köszöni), másik maminak a cipőt, sapkát és inget, keriapuéknak az overált a sállal, és a csodaszép kisautót, kerianyuéknak a tortát és az építőkockákat, Domi babáéknak a csörgős labdát és a rallys röfit, apáéknak pedig a zebrámat, a sok sok ruhát, az ANGOL mezt :), a hótaposómat és nem utolsó sorban a dömperemet, meg a távirányítós járgányomat!
Jajj és apa Mikulásnak azt, hogy meglepett engem és hozott csokit, meg persze mindenki másnak is a sok sok csokoládét! Imádlak benneteket, de ezt láttátok, ugye? :)
Remélem finom volt az anyamami által tálalt menü, neki köszönöm a kiszolgálást, első osztályú volt.
Ha nagy leszek és visszaolvasom majd a naplócskám, akkor biztosan meg fogom neki köszönni, de így is meghálálom nap mint nap, csak a magam módján. :)
Most pár video, valamint pár kép rólam és a kis családomról, akiket nagyon szeretek! Nagyon jó fiú voltam ám! De erről később írok, most kidőltem.... :)
....minden kis barátomnak sok jót hozzon, legyen tele a zsákja és sikerüljön találkoznotok is vele! Biztosan ti is annyira fogtok neki örülni mint én. :)
Én sajnos már csak este látom talán, mert délben tartjuk a szülinapi bulimat a családdal, és csak akkor lesz időnk a városban üldözőbe venni. :)
Most egy kis verssel kedveskednék nektek:
"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybor subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az o bársony pillantásuk
átmelenget engem.
Elérkezett hát a nagy nap. Sokmindent tudnék írni neked édes kisfiam, de mindig könnybe lábad a szemem a boldogságtól, ha végiggondolom azt, ami ezalatt az egy év alatt történt. Mennyi szeretetet és örömet adtál nekünk kicsi életem. Mennyi sok mindenre megtanítottál bennünket, mennyit változtattál a gondolkodásmódunkon, életünkön, s mennyi csodálatos percet szerztél ...
Imádunk úgy ahogy vagy, olyannak amilyen, így vagy tökéletes! Csodálatos kisfiú lettél pöttöm Marcim, SZERETLEK!
Anya és Apa
Anya már nagyon várja a szülinapomat. Már csak kettőt kell aludnunk. Ma vett nekem még egy nagyon szép dolgot, aminek tuti hogy örülni fogok, de ezt tényleg már csak a szülinapomon kapom meg. :) Be is csomagolja, hogy legyen mit széttépnem. :) Bár nem biztos hogy van annyi papír itthon :)))
De azért megpróbáljuk.
Most egy kis videó az új tudományomról (na nem a szekrénypakolásra gondoltam, az már rég divat nálunk :) ), meg a labdázás szó is már más értelmet nyert amióta nem ráfeküdni, hanem tényleg labdázni akarok vele:
http://www.videoplayer.hu/videos/play/276268
http://www.videoplayer.hu/videos/play/276289
