Kórház

Mostanság azért nem jelentkeztem, mert sajnos szerdán este 8-kor rosszul lettem. Nagyon sokat hánytam, és sokszor. Nagy nehezen elaludtam, de álmomból is úgy rázott fel anya, mert álmomban is hányni kezdtem. :( Aztán rögtön utána a hasam is menni kezdett. Kihívta anya az ügyeletet Veszprémből, mert persze Várpalotán nincs gyerek ügyelet hétköznap, de mire kiért addigra már még vagy kétszer hánytam, már inni sem akartam…rögtön mentőt hívott a doktornéni, s jöttek is hamar. Bekerültem a veszprémi fertőzőre, mert a vérvételből kiderült, hogy elkaptam a vírusos hasmenéses hányásos betegséget. Egyből infúziót kötöttek be a kis kezembe, szerencsére éjfél volt mire mindennel végeztek és nagyon elfáradtam így gondtalanul le tudott folyni álmomban az infúzió. Reggel mikor felébredtem egyből ment a hasam, egy fél szelet vajas kenyeret tudtam megenni, a szerencsém csak az volt végig és most is az, hogy nagyon sokat tudtam, és tudok inni bent a kórházban. Anya maradt végig velem, most váltotta le mami kicsit, mert másképp nem engedték volna be, hisz csak apa és anya lehet a közelemben. Anyának sok elintéznivalója van délelőtt, ezért van most mami velem.

Már anya 56 órája nem aludt, csak tegnap este 3x3/4 órát. De még fáj a pocikám így sokszor fent vagyok, ő meg fent is marad, nehogy mikor felkelek kitépjem az infúziót, mert nagyon zavar. Napközben nem is tudják adni, mert első nap is hárman fogtak le, mire lefejtették rólam a csövet úgy beletekertem magam, hiába minden trükk…

Ma már kicsit jobban vagyok, reggeliztem rendesen, és tegnap este óta nem ment a pocim sem. Hányni a kórházban már nem hánytam szerencsére. És az utsó infúziót tegnap megúsztam hála a sok teaivásnak.

A kedvem azért jó, egész nap tekertem, alig bírt anya utánam futni. A nővérkékkel is megbarátkoztam, mindenki kicsit megszeretgetett, mert nem sírtam és mondták, hogy nagyon aranyos, eleven kissrác vagyok. :) Hát igen. Tegnap éjjel még azt is megengedték anyának, hogy velem aludjon, azaz én vele a matracon. :) A 6 éves szintén várpalotai kis szobatársammal is megbarátkoztam, már be is ültem hozzá az ágyába játszani vele. :)

Anyukájával közölte is utána, hogy neki kell egy ilyen kistestvér. :) Apukája kikerekedett szemekkel nézett rá… el tudom képzelni mit gondolt. :)

Jajj és a rosszban azért jó is volt, képzeljétek egy igazi Lappföldi mikulás is meglátogatott bennünket és hozott szép ajándékokat. :)

A jelenlegi állás szerint vasárnap legkésőbb már hazamehetek!!!

Szóval mostmár kicsit anyáék is kezdenek megnyugodni. :)

Jajj, Bogárnak köszönöm a meghívót!!!!