2009. március 13.

Rossz hír... :,(


Anya mostanában sok hozzátartozóját elveszítette sajnos. Keresztapukáját, nagypapáját, annak a testvérét, mind mind anyai ágról... már mama is teljesen ki volt.
Kezdtünk megnyugodni, de sajnos ma kapta anya a hírt, hogy unokatestvére, aki még nála is fiatalabb, szerdán virradóra meghalt autóbalesetben. :'(
Jövő héten lesz a temetés, még nem tudják mi okozta a balesetet. Sajnos semmi konkrétum nincsen. Úgyhogy egy hosszú és fájdalmas út áll előttünk jövő héten, megyünk Barcsra a temetésre...
Most nem is tud anya többet írni, egyszerűen felfogni sem tudta még az egészet....nem lehet...
Németh Kareszért égjen ez a gyertya. Emlékezetünkben mindig élni fog.

2009. március 10.

Oltás(ok) :S

Igen, ma voltunk tanácsadáson....
Hát ne tudjátok meg...kész terror.... én meg kis terrorista vagyok!
A rendelőben nagyon zsivány voltam, kiabáltam mindenkinek, odaosontam a kisgyerekekhez, hátba vágtam őket, aztán nevettem rajtuk zsiványan, hogy meglepődtek....utána meg amikor anya el akart kapni elszaladtam. :)
Kettő másodpercig nem ültem meg a fenekemen.
A hatodik voltam, szóval mire bekerültünk rendesen lerendeztem mindenkit... :D
Aztán amikor az ötödik bement, anya levetkőztetett body-ra, nah....akkor aztán beindult az élet. Nem tudom mondtam e már, hogy imádok meztelenkedni, úgyhogy egyből elkezdtem tapicskolni a lábikómmal a pelenkázón, sikongattam, meg ugráltam.... :) Mindenki megjegyezte, hogy nagyon életrevaló vagyok, és hogy anyának biztosan fel kell otthon kötnie a nadrágját.... igen...fel kell.... :)
Na de amikor bementünk....anya le akart tenni a pelenkázóra.....ne tudjátok meg....azt a cirkuszt!!!
Elkezdtem sírni, de nagyon, még a szemem is eltakartam, meg amikor anya szólt, akkor befogtam a fülem... :) Csak bújtam hozzá, és amikor felvett akkor ráborultam a vállára, teljesen el voltam anyátlanodva és csak szipogtam....pedig akkor még hozzám sem értek!!!
Nagy nehezen megmért a védőnéni, de úgy, hogy elvett anyától, mert ha anya a láthatáron volt már nyújtózkodtam is, hogy vegyen fel...így elmarkolt a néni anyutól és úgy mért meg...azt mondta, hogy ő ilyet még nem látott, ha tudtam volna megöltem volna a nézésemmel... :) Aztán már ugrottam is anya kezei közé.
Doktornéninek sikerült 5 cm-re eltolnia anyától, de én még kapaszkodtam a nyakába, aztán nagynehezen azon a kis résen hozzáfért a mellkasomhoz és meg tudta hallgatni a szivecském. Utána nagy nehezen belenézett a számba, de végig anya kezében voltam, hogy ne legyen sírás. :)
Mondta, hogy már a 12. fogam hegye is kint van, és sajnos még mindig jönnek a mellette lévők, nagyon be van duzzadva az inyem. Ezek már rágó fogak, lehet hogy kicsit jobban megvisel majd mint az előzőek.
Nah aztán jött a nagy hír! Nem ám csak a 15 hós oltást kapja a Marcika, hanem a Pneumo-t is. Az elsőt, mert bizony az két oltásból áll.
Anya meghallotta, és mondta, hogy lassan nem csak én sírok hanem ő is. :)
Aztán leültetett a pelenkázóra, de ott maradt, ölelt engem, én meg őt, és a védőnéni lefogta a kezem, mert ezt az oltást már vállba kaptam. Láttam végig mit művelnek, megint elővettem a duzzogós nézésem, és doktornéni is megjegyezte, hogy nagyon csúnyán tudok nézni... de mindezek ellenére nagyon aranyos vagyok! :)

Utána amikor kicsit megnyugodtam, át kellett menni a nagy rendelőbe, ott lefektettek az ágyra, mert a pelenkázón már nem férek el, anya megfogta a kezem, a védőnéni a lábam, és a doktornéni már szúrt is! :) Kicsit sírtam, de aztán már nem is fájt, inkább csak nézelődtem, hogy mi jöhet még!!!! :):):)
Doktornéni mondta, hogy nem vagyok vastag kissrác, de annyira kötött és kemény az izmom, hogy ritkán lát ilyen erős kissrácot. Alig bírta beszúrni a tűt amikor megfeszítettem a lábam. Azt mondta, hogy le a kalappal, mert lehet hogy nem vagyok duci, de biztos, hogy a nálam kétszer akkorákat simán leverem.
Anya meg is jegyezte, hogy ne is mondjon ilyent, mert a kisgyerekeket mostanában amúgy is terrorizálom. Nem tudok szépen játszani... :)
Talán annyi a vigasz, hogy mindenki mondogatja, hogy az ilyen eleven gyerek az igazi gyerek! Szóval anya: Ne legyél elkeseredve emiatt sose! :)
Hazafelé beájultam a kocsiban, anya utána tűzött dolgozni, szóval most én pihenek, ő meg melózik. Mamika meg vigyáz rám és nézi hogy ne legyek lázas.
Papika meg a felügyelet...a babysitter :)
Most ő sincs túl jól, úgyhogy egymásra vigyázunk. De ő a szivem csücske, imádom, úgyhogy szivesen vigyázok az én kis papikámra. Mindig vele is alszom el délelőtt. :) Mamika nem is kell hozzá.
Még azt is megtanultam hogyan megy, ugye mert ő biceg és ha anya mondja, hogy mutassam meg hogy megy a papa, akkor én is elkezdek úgy totyogni ahogy ő... apa el sem hitte , hogy ilyent is tudok, azóta mindig kéri, hogy mutassam meg neki, annyira tetszik... :)

nah egyenlőre ennyi, majd jelentkezem még!!!

2009. március 7.

Mostanság... :)












Mostanában nagyon sok minden történt velem. :)
Szerencsére csak az orrom folyik, ez az egy rossz dolog van. De megoldom én azt is, mert néha néha tüsszentek egyet és akkor már hipp-hopp nincs is eldugulva az orrom. :)
Igen....amit még megjegyeznék: Anya nem panaszkodhat...én egy igazi kissrác vagyok, és leszek :)
Értem ezalatt, hogy azt csinálok amit ÉN akarok, akkor amikor ÉN akarom, ott ahol ÉN akarom és természetesen ha nem engedik akkor elmagyarázom nekik, hogy rosszal húztak ujjat. :)
Már tíz fogam van, szóval prímán tudok nyomatékot adni a véleményemnek. Meg többnyire nyomot is hagy.....
Tudok frankón csípni, meg rúgni, ha kell ÖKÖLLEL boxolni, no meg persze sikítani ahogy csak bírok. :)
Aztán ahogy mama mondaná, meglátszik hogy kissrác vagyok, nem kiscsaj, és hogy miért?
Hát mert egy percre sem tud szem elől téveszteni, vagyis tud ne nem szabad, mert hol a konyhaasztalról szed le, hol a székről, hol a szekrényből vés ki, na meg persze néha még a fürdőt és a wc-t is megtámadom, mert amilyen szemfüles vagyok egyből észre veszem ha valamilyen ajtó nyitva marad véletlenül és én már ott is termek. :)
A mosógépet és a laptopot, a tévét és a dvd-t rendszeresen ki be kapcsolgatom, anya nem is érti, hogy a sok gomb közül honnan tudom, hogy melyik az erre szolgáló.
A hifin a cd és kazetta részt ki be nyitom-csukom. A mikrót folyton eltekerem olvasztásra, vagy bekapcsolom rajta a grillt, mert ugye a szék mozog, nincs MÉG lecsavarozva, így oda tolom ahová csak ÉN akarom, és már fent is vagyok ha kell a hűtő tetején.
Egyik nap itt volt egy kisbarátom, hát.....mit ne mondjak, nekem szimpi volt, csak nem akart velem játszani, ezért ráüvöltöttem, meg hozzádobtam a labdát. Utána meg mint a mézesmadzagot elhúztam a kukómat az orra előtt és mire bekapta volna a számba kanyarintottam és kinevettem. Anya azt mondta genya vagyok... :) nem is tudom. Hisz itt én vagyok az ÚR!
Apát rendszeresen felébresztem éjjel, de nem ám puszikával....meggyomrozom, ráülök a hasára, és adok neki kettőt, hogy térjen már magához. Aztán nevetgélek, meg gyipacizok....mert ugye éjjel sem mondhatni hogy fáradt lennék, inkább csak azért alszok mert muszáj... :)
Aztán cirka egy két óra pizsamaparti után kidőlök de olyan szinten, csukott szemmel hullok az ágyba elernyedve, mert kifulladásig hülyülök.
A szekrényeket, már szinte csak dísznek tarjuk, mert mami mindent bekötött, lassan már nem meri kinyitni mert én villámgyorsan ott termek és kipakolom a fedőket...azok a kedvenceim.
A fürdés...hát igen...az is szép mutatvány...én inkább szoba úsztatásnak hívnám. Na meg a ruháim amit anya levett rólam mindig belevágom, ha esetleg az utsó pillanatban elkapja, kinevetem és mire észbe kap már egy másikat már bele is hajítok a vízbe.....de ezzel még nincs vége...ki is veszem.... gondolhatjátok... úszik minden... :)
A törölközés meg egy vicc.... én szaladok, anya utánam a törölközővel, a többiek meg nevetnek....
Jajj a leglényegesebb, már teljesen kint van a 9 és tizedik fogam teteje, de felül már jön is a 11-12. Szóval a nyálam is ömlik...lassan slagon eresztik le muterék.
Kedden meg oltás, bár nem tudja anya vihet e, hisz kicsit náthás vagyok.
Na azt a hisztit....múltkor is a doktornéni meg akart szeretni én meg eltoltam magamtól, kis híja hogy nem kapott egyet..... :)
Szóval kezdek okosan hisztis lenni... :)
Nekem jó hír, hogy már nem tudnak átvágni, anyáéknak rossz.
Jajj majdnem elfelejtettem a kedvenc szórakozásom.... a kulcsot mindig az ajtóba akarom rakni, meg a porszívó dugóját dugdosom a konnektorba...szóval nem kicsit terrorizálom anyut.... :)
Az hogy a szobában minden tetejére felmászok már nem elrettentő, nem is fél, mert már tudja, hogy nagyon okosan tudom hol kell és hol nem kell kapaszkodni.
Mostanában kopp nem volt, de mindennek eljön az ideje. :)
Ja, hát meg az új szokásaim még:
lábujjhegyen meg a sarkamon járok felváltva, tisztára mint egy kis balerina, na meg utánozom hogy mennek az öregek, behajlítom a térdem és totyogok meg még billegek is hozzá.
jajj meg nagyon szeretek zenét hallgatni fülhallgatóval... :) Meg cumizom a hüvelyk ujjam...
Szóval qrva rossz vagyok.... :):):)
Néha anya úgy kel fel reggel mintha kicsavarták volna, olyan gyűrötten, de azt mondta annyira nagyon szeret, és olyan aranyosan vagyok zsivány, hogy nem tudna rám sosem haragudni...az esti altatásnál is mindig együtt nevetünk a sötétben, csak apa idegei vannak tőle kicsit ki... :D De azon is csak nevetünk :)
Na majd még jelentkezem, csak anyának készítettem egy ebéd utáni csomagot a pelusba :)

ÚJ VIDEO: Zenét hallgatok....


2009. március 4.

Boldog 15. hófordulót kicsim! ( majd a képek beszélnek)
















2009. március 2.

Tatabánya, Tarján




igen...végre kicsit csavarogtunk.
Először elmentünk a keresztanyuhoz Tatabányára. Nagyon jól éreztem magam és villantottam is. :)
Fecóval kezet fogtam mikor odaértünk, kerianyunak pedig adtam puszit. :) Egy igazi úr módjára... :)
Na aztán beindult az élet. Először a kígyók terráriumának üvegét ütöttem ököllel, aztán meg a számítógépet paskoltam, meg a füllhallgató tetszett nagyon, az otthonit már ha megkaparintom, akkor mindig beleteszem a fülembe. :)
Aztán az asztal tetején is jártam, mivel mostanában otthon is az a kedvenc helyem, csak a baj az, bár nekem nem, hogy a mikrót, meg a hifit mindig elnyomkodom. :)
Adtam egy csomagot is kerianyunak, jól bekakiltam, de ő rutinos volt, behozta a kukát, hogy anya beledobja a batyut. :) Jót nevettünk rajta, aranyos volt... :) Ahogy ott állt a kukával a szoba közepén.... :D

Aztán délután még átmentünk Tarjánba is keresztapuhoz. Már nagyon vártak, ettem tiramisut, nagyon ízlett, ANYÁNAK IS! :), meg utána huncutkodtam. Csapkodtam az ajtót, ki akartam csukni a szobából mindenkit, utána meg a szék tetején ácsorogtam, meg a könyveket pakoltam, egy vázát majdnem összetörtem, mert az alatta lévő terítő annyira megtetszett, hogy meg akartam szerezni magamnak. Megnéztem az udvaron a kutyust is, bár őt nem simogathattam meg, mert nem barátságos....nem is értem... :)
Volt egy kis hiszti is, mert ugye anélkül nem élet az élet, de nem tartott sokáig, mert anya nem volt vevő rá. :)
Na aztán előkerült az ajándékom. Képzeljétek el, kaptam egy pacit, amit tudok vinni mint egy táskát, RÁADÁSUL világít a szeménél, igazából egy elemlámpa, de ha megnyomom a gombot, akkor még nyerít is. :) Nagyon tetszik. Otthon is mindig hurcolom magammal, este meg mindig szórakozok vele, mert tetszik ahogy össze vissza világít. :)
Odafelé végig nézelődtem a kocsiban, nagyon frankó hogy ezeket a babaüléseket már előrenézősnek találták ki.... igen... hisz mindent látni szeretnék!
Visszafelé viszont elaludtam, otthon ébredtem fel, amikor mami kivett a babaülésből. Szétcsúsztam rendesen... lógott kezem lábam... meg jól meg is izzadtam, pedig a kocsiban csak póló nadrágban csücsültem, mert nagyon jó idő volt. :)

Tegnap dokinéninél voltunk, mert kellett iratni pár dolgot és a jövő heti oltásig nem lett volna elég a D vitamin, meg a popsikrém, és ha már ott voltunk Doktornéni megnézett, mert kicsit folyik az orrom, de nem vészes, még a torkom sem piros, szóval csak vitamint szedek továbbra is ahogy szoktam is. Lázam sincs. Szóval semmi baj...
De az ínyem az olyan szinten dagadt, meg megint kezd gennyesedni, hogy a doktornéni kétszer is megvizsgálta, vagy 4 fogam jön egyszerre alul, de szerencsére nem vagyok oda tőle, nagyon észrevétlenül-a nyálon kívül-tűröm. És már 10 fogacskám van így is...most meg ez a négy....
Reméljük hamar áttör, bár próbálok segíteni, mindent megrágok, meg piszkálom, anyának mutatni is szoktam az ujjacskámmal, hogy hol fáj. :)