Oltás(ok) :S

Igen, ma voltunk tanácsadáson....
Hát ne tudjátok meg...kész terror.... én meg kis terrorista vagyok!
A rendelőben nagyon zsivány voltam, kiabáltam mindenkinek, odaosontam a kisgyerekekhez, hátba vágtam őket, aztán nevettem rajtuk zsiványan, hogy meglepődtek....utána meg amikor anya el akart kapni elszaladtam. :)
Kettő másodpercig nem ültem meg a fenekemen.
A hatodik voltam, szóval mire bekerültünk rendesen lerendeztem mindenkit... :D
Aztán amikor az ötödik bement, anya levetkőztetett body-ra, nah....akkor aztán beindult az élet. Nem tudom mondtam e már, hogy imádok meztelenkedni, úgyhogy egyből elkezdtem tapicskolni a lábikómmal a pelenkázón, sikongattam, meg ugráltam.... :) Mindenki megjegyezte, hogy nagyon életrevaló vagyok, és hogy anyának biztosan fel kell otthon kötnie a nadrágját.... igen...fel kell.... :)
Na de amikor bementünk....anya le akart tenni a pelenkázóra.....ne tudjátok meg....azt a cirkuszt!!!
Elkezdtem sírni, de nagyon, még a szemem is eltakartam, meg amikor anya szólt, akkor befogtam a fülem... :) Csak bújtam hozzá, és amikor felvett akkor ráborultam a vállára, teljesen el voltam anyátlanodva és csak szipogtam....pedig akkor még hozzám sem értek!!!
Nagy nehezen megmért a védőnéni, de úgy, hogy elvett anyától, mert ha anya a láthatáron volt már nyújtózkodtam is, hogy vegyen fel...így elmarkolt a néni anyutól és úgy mért meg...azt mondta, hogy ő ilyet még nem látott, ha tudtam volna megöltem volna a nézésemmel... :) Aztán már ugrottam is anya kezei közé.
Doktornéninek sikerült 5 cm-re eltolnia anyától, de én még kapaszkodtam a nyakába, aztán nagynehezen azon a kis résen hozzáfért a mellkasomhoz és meg tudta hallgatni a szivecském. Utána nagy nehezen belenézett a számba, de végig anya kezében voltam, hogy ne legyen sírás. :)
Mondta, hogy már a 12. fogam hegye is kint van, és sajnos még mindig jönnek a mellette lévők, nagyon be van duzzadva az inyem. Ezek már rágó fogak, lehet hogy kicsit jobban megvisel majd mint az előzőek.
Nah aztán jött a nagy hír! Nem ám csak a 15 hós oltást kapja a Marcika, hanem a Pneumo-t is. Az elsőt, mert bizony az két oltásból áll.
Anya meghallotta, és mondta, hogy lassan nem csak én sírok hanem ő is. :)
Aztán leültetett a pelenkázóra, de ott maradt, ölelt engem, én meg őt, és a védőnéni lefogta a kezem, mert ezt az oltást már vállba kaptam. Láttam végig mit művelnek, megint elővettem a duzzogós nézésem, és doktornéni is megjegyezte, hogy nagyon csúnyán tudok nézni... de mindezek ellenére nagyon aranyos vagyok! :)

Utána amikor kicsit megnyugodtam, át kellett menni a nagy rendelőbe, ott lefektettek az ágyra, mert a pelenkázón már nem férek el, anya megfogta a kezem, a védőnéni a lábam, és a doktornéni már szúrt is! :) Kicsit sírtam, de aztán már nem is fájt, inkább csak nézelődtem, hogy mi jöhet még!!!! :):):)
Doktornéni mondta, hogy nem vagyok vastag kissrác, de annyira kötött és kemény az izmom, hogy ritkán lát ilyen erős kissrácot. Alig bírta beszúrni a tűt amikor megfeszítettem a lábam. Azt mondta, hogy le a kalappal, mert lehet hogy nem vagyok duci, de biztos, hogy a nálam kétszer akkorákat simán leverem.
Anya meg is jegyezte, hogy ne is mondjon ilyent, mert a kisgyerekeket mostanában amúgy is terrorizálom. Nem tudok szépen játszani... :)
Talán annyi a vigasz, hogy mindenki mondogatja, hogy az ilyen eleven gyerek az igazi gyerek! Szóval anya: Ne legyél elkeseredve emiatt sose! :)
Hazafelé beájultam a kocsiban, anya utána tűzött dolgozni, szóval most én pihenek, ő meg melózik. Mamika meg vigyáz rám és nézi hogy ne legyek lázas.
Papika meg a felügyelet...a babysitter :)
Most ő sincs túl jól, úgyhogy egymásra vigyázunk. De ő a szivem csücske, imádom, úgyhogy szivesen vigyázok az én kis papikámra. Mindig vele is alszom el délelőtt. :) Mamika nem is kell hozzá.
Még azt is megtanultam hogyan megy, ugye mert ő biceg és ha anya mondja, hogy mutassam meg hogy megy a papa, akkor én is elkezdek úgy totyogni ahogy ő... apa el sem hitte , hogy ilyent is tudok, azóta mindig kéri, hogy mutassam meg neki, annyira tetszik... :)

nah egyenlőre ennyi, majd jelentkezem még!!!