hát igen...sajnos nem lett vége a kálváriámnak. Pénteken mire anya visszaért hozzám, újra hánytam, ment a hasam, rosszul néztem ki. Csak kuporogtam az ölében, sírdogáltam és közben csepegett az infúzió. Anya is pityergett, apa is, úgyhogy családi sírást rendeztünk...aztán olyan hasgörcsöt kaptam, hogy adni kellett gyorsan görcsoldót, mert alig kaptam levegőt. Szóval gondolhatjátok anya elmúlt nyolc éjszakája milyen volt...szinte semmit sem aludt, nem mert. Nehogy álmomban érjen valami baj.
Estére azért már jobban lettem, levettek az infiről, de ekkor meg megcsúsztam és beütöttem a számat. Persze egyből lerohantunk a balesetire, ha már úgyis a kórházban vagyunk, de szerencsére csak felületi volt a sérülés. :)
Vasárnap már semmi baj nem volt, teljesen jól voltam, csak állította a doki, hogy anémiás vagyok, azaz súlyos vérszegény, ezért nem engedett haza. Persze anya nem nyugodott bele, hiszen mindig hord vérvételre és tudta, hogy egy hete még nem voltam az, akkor most sem lehetek, ezért felhívta a tesóját. Mondta neki Heni, hogy az lehet a baj, hogy onnan vették a vért ahol az infit adták, s nagyon felhígulhatott a vérem. Így anya kért még egy vérvételt, de egyetértett vele a doktornéni is a kórházban. Hétfőn megtörtént a vérvétel, ami 20 percig tartott, ugyanis a fejem is megszúrták két helyen meg a kezem is mire sikerült kicsikarni egy kis vért belőlem. Anyát úgy vezették ki, majdnem elájult mikor meglátta, hogy bökik a bucimat.
A vérkép rendben volt, így délután hazaengedtek. Szépen kitakarított anya, megvacsoráztunk és ,lefeküdtem aludni....de itt még nem ért véget a történet.
Újra hányni kezdtem és még jobban ment a hasam mint az elmúlt 5 napban.
Gyorsan összepakolt anya és rohantunk a fehérvári kórházba. Hátha ott csinálnak is már végre valamit.Egyből kaptam szurit, gyógyszereket, és infúziót, el is aludtam hamar. Másnap három adag csomagot csináltam, persze még mindig ment a hasam. Eküldték a székletem tenyésztésre.
Kiderült, hogy nem is a rota vírust kaptam el, hanem amit a fülemre kaptam antibiotikumot, túl nagy adagban írta ki az orvos és az miatt vmi baktérium elszaporodott a beleimben és attól ment ennyire a hasam. Adtak rá gyógyszert és ma végre véglegesen hazaérkeztünk.
De itt már rendes ágyban aludtunk anyával, normálisan elláttak minket és képzeljétek még sétálni is kimehettünk a parkba. Tök jó volt, hogy nem voltunk bezárva a négy fal közé.
És a mai állás: majdnem egy kilót fogytam, csak a pirított zsemlét és a banánt eszem meg, langyos teát iszok, de végre VÉGRE ITTHON VAGYOK!!! és végre jó a kedvem.
És a tanulság: SOHA többé nem megyünk a veszprémi kórházba. Ott anya kabátja volt a párnánk, a földön aludtunk egy vékony matracon és egy kis szobába voltunk bezárva, ami mellesleg átjáróház volt, mert azon keresztül közlekedett minden szobából mindenki. Csapkodták az ajtókat, még jó hogy csak kettő volt, így nem riadtam fel, csak félóránként....volt hogy annyira felijedtem álmomból, hogy majdnem leestem a matracról akkorát ugrottam, utána ki is buktam az összes teát amit megittam...szóval szörnyű volt.
De azért mindenhol szerettek, mindig megdícsértek, hogy milyen mosolygós, barátkozós fiú vagyok, és milyen türelmesen viselem a betegségem. Anya is meg volt lepődve, tényleg nagyon jól viselkedtem hamar elrepültek a napok. Hihetetlenül bújós lettem, sok sok puszit adtam anyának az elmúlt néhány napban, van amikor csak úgy odamentem átöleltem a nyakát és puszilgattam. (nagyon jól esett...meg is könnyeztem...by: anya)
a végén már a vizsgálatoknál sem sírtam, és fehérváron amikor betették a tűt a kezembe, akkor is már csak kicsit pityeredtem el...nem volt üvöltés.
Na egyenlőre most ennyi, megyünk aludni, kipihenjük a fáradalmakat...
Mostanság azért nem jelentkeztem, mert sajnos szerdán este 8-kor rosszul lettem. Nagyon sokat hánytam, és sokszor. Nagy nehezen elaludtam, de álmomból is úgy rázott fel anya, mert álmomban is hányni kezdtem. :( Aztán rögtön utána a hasam is menni kezdett. Kihívta anya az ügyeletet Veszprémből, mert persze Várpalotán nincs gyerek ügyelet hétköznap, de mire kiért addigra már még vagy kétszer hánytam, már inni sem akartam…rögtön mentőt hívott a doktornéni, s jöttek is hamar. Bekerültem a veszprémi fertőzőre, mert a vérvételből kiderült, hogy elkaptam a vírusos hasmenéses hányásos betegséget. Egyből infúziót kötöttek be a kis kezembe, szerencsére éjfél volt mire mindennel végeztek és nagyon elfáradtam így gondtalanul le tudott folyni álmomban az infúzió. Reggel mikor felébredtem egyből ment a hasam, egy fél szelet vajas kenyeret tudtam megenni, a szerencsém csak az volt végig és most is az, hogy nagyon sokat tudtam, és tudok inni bent a kórházban. Anya maradt végig velem, most váltotta le mami kicsit, mert másképp nem engedték volna be, hisz csak apa és anya lehet a közelemben. Anyának sok elintéznivalója van délelőtt, ezért van most mami velem.
Már anya 56 órája nem aludt, csak tegnap este 3x3/4 órát. De még fáj a pocikám így sokszor fent vagyok, ő meg fent is marad, nehogy mikor felkelek kitépjem az infúziót, mert nagyon zavar. Napközben nem is tudják adni, mert első nap is hárman fogtak le, mire lefejtették rólam a csövet úgy beletekertem magam, hiába minden trükk…
Ma már kicsit jobban vagyok, reggeliztem rendesen, és tegnap este óta nem ment a pocim sem. Hányni a kórházban már nem hánytam szerencsére. És az utsó infúziót tegnap megúsztam hála a sok teaivásnak.
A kedvem azért jó, egész nap tekertem, alig bírt anya utánam futni. A nővérkékkel is megbarátkoztam, mindenki kicsit megszeretgetett, mert nem sírtam és mondták, hogy nagyon aranyos, eleven kissrác vagyok. :) Hát igen. Tegnap éjjel még azt is megengedték anyának, hogy velem aludjon, azaz én vele a matracon. :) A 6 éves szintén várpalotai kis szobatársammal is megbarátkoztam, már be is ültem hozzá az ágyába játszani vele. :)
Anyukájával közölte is utána, hogy neki kell egy ilyen kistestvér. :) Apukája kikerekedett szemekkel nézett rá… el tudom képzelni mit gondolt. :)
Jajj és a rosszban azért jó is volt, képzeljétek egy igazi Lappföldi mikulás is meglátogatott bennünket és hozott szép ajándékokat. :)
A jelenlegi állás szerint vasárnap legkésőbb már hazamehetek!!!
Szóval mostmár kicsit anyáék is kezdenek megnyugodni. :)
Jajj, Bogárnak köszönöm a meghívót!!!!
Megvolt hát a szülinapi bulim! Nagyon jól sikerült. Nagyon gyönyörű ajándékokat kaptam, és nagyon köszönöm először is mamiéknak a szép ruhácskákat (anya külön köszöni), másik maminak a cipőt, sapkát és inget, keriapuéknak az overált a sállal, és a csodaszép kisautót, kerianyuéknak a tortát és az építőkockákat, Domi babáéknak a csörgős labdát és a rallys röfit, apáéknak pedig a zebrámat, a sok sok ruhát, az ANGOL mezt :), a hótaposómat és nem utolsó sorban a dömperemet, meg a távirányítós járgányomat!
Jajj és apa Mikulásnak azt, hogy meglepett engem és hozott csokit, meg persze mindenki másnak is a sok sok csokoládét! Imádlak benneteket, de ezt láttátok, ugye? :)
Remélem finom volt az anyamami által tálalt menü, neki köszönöm a kiszolgálást, első osztályú volt.
Ha nagy leszek és visszaolvasom majd a naplócskám, akkor biztosan meg fogom neki köszönni, de így is meghálálom nap mint nap, csak a magam módján. :)
Most pár video, valamint pár kép rólam és a kis családomról, akiket nagyon szeretek! Nagyon jó fiú voltam ám! De erről később írok, most kidőltem.... :)
....minden kis barátomnak sok jót hozzon, legyen tele a zsákja és sikerüljön találkoznotok is vele! Biztosan ti is annyira fogtok neki örülni mint én. :)
Én sajnos már csak este látom talán, mert délben tartjuk a szülinapi bulimat a családdal, és csak akkor lesz időnk a városban üldözőbe venni. :)
Most egy kis verssel kedveskednék nektek:
"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybor subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az o bársony pillantásuk
átmelenget engem.
Elérkezett hát a nagy nap. Sokmindent tudnék írni neked édes kisfiam, de mindig könnybe lábad a szemem a boldogságtól, ha végiggondolom azt, ami ezalatt az egy év alatt történt. Mennyi szeretetet és örömet adtál nekünk kicsi életem. Mennyi sok mindenre megtanítottál bennünket, mennyit változtattál a gondolkodásmódunkon, életünkön, s mennyi csodálatos percet szerztél ...
Imádunk úgy ahogy vagy, olyannak amilyen, így vagy tökéletes! Csodálatos kisfiú lettél pöttöm Marcim, SZERETLEK!
Anya és Apa
Anya már nagyon várja a szülinapomat. Már csak kettőt kell aludnunk. Ma vett nekem még egy nagyon szép dolgot, aminek tuti hogy örülni fogok, de ezt tényleg már csak a szülinapomon kapom meg. :) Be is csomagolja, hogy legyen mit széttépnem. :) Bár nem biztos hogy van annyi papír itthon :)))
De azért megpróbáljuk.
Most egy kis videó az új tudományomról (na nem a szekrénypakolásra gondoltam, az már rég divat nálunk :) ), meg a labdázás szó is már más értelmet nyert amióta nem ráfeküdni, hanem tényleg labdázni akarok vele:
http://www.videoplayer.hu/videos/play/276268
http://www.videoplayer.hu/videos/play/276289
Tegnap vendégeink voltak. Apa legjobb barátja és kis családja. Anya nagyon örült neki, hiszen ritkán vagyok gyerekek között, nem igazán tudta elképzelni, hogy hogyan fogok viselkedni. Először bújtam hozzá, meg voltam illetődve, hiszen Domi a kisvendégem egyből adott puszit és megsimogatta a fejem. Én azt sem tudtam mit tegyek. De aztán bemelegedtünk, hozta nekem a játékokat, én elvettem tőle és tovább adtam az apukájának, és ez így ment körbe körbe. :)
Aztán már a járóka sem volt olyan undok mint az unalmas hétköznapokon, sőt mi akartunk belecsücsülni, és ott játszottunk együtt. Meg a játéktartó pingvinem is együtt búvárkodtuk... :)
Sírtam is amikor elmentek, annyira jól éreztem magam. Domi anyukáját is nagyon megkedveltem, még anyáékhoz sem mentem oda, mindig hozzá kéretőztem, mert szó nélkül felvett, meg beszélgetett is velem.
Szóval nagyon jól sikerült a találka, és képzeljétek kaptam két nagyon szép kiscipőt is, ami jó is a lábamra!!! :) Szóval tényleg jól telt a szombatom. Este kicsit fájdítottam a fülem, de mami segítségével (ő melegítette a sót), tett anya a fülemre meleg sót, és jót is tett, mert utána akkorát aludtam, hogy csak na....hajnali tejcsim után fent voltam még 1.5 órát, de játszottam, nagyon jó kedvem volt, a sötétben csak ennyit lehetett hallani: "Marci, ne bírkózz, ne sikongass, aludj már kicsi baba.. " :)
Aztán amikor már elfáradtam már csak a szuszogásom lehetett hallani. :)
Hát igen, a szokásos ért el ismét...megint begyulladt a fülem. Csütörtökön még csak a jobb, de péntekre már a bal is sajnos. Kaptam gyógyszert, s így már tudtam aludni pénteken, de csütörtök este nagyon szenvedtem, egész éjjel anyán feküdtem, forgolódtam, hol keresztbe hol hosszába pihentem...ahogy tudtam... mostmár jobban vagyok, de doktorbácsi mondta, hogy ha két éves leszek, sajnos meg kell válni a manduláimtól. Még jó hogy anya tesója kiváló anaestesiológus, így lesz ki elaltasson úgy hogy nem kell attól félni, hogy baj lesz. :)
De azért anya aggódik mint mindig....
Na de szerencsére jól viselem a betegségeket, így nem nagyon venni észre, hogy baj van. Az étvágyam nagyon jó még mindig, állandóan csipegetek...:) Mostmár egyedül is szépen eszek, nem mohón, csak kissé maszatolok... :)
Ma anyával nagyon készültünk a karácsonyra. Ugye holnap már meg kell gyújtani a gyertyát is az adventi koszorún, úgyhogy azt is meg kellett csinálni. Meg az égőket is feltettük, vettünk szép színeset is. Az ablakot és a bejárati ajtót is feldíszítettük. Nekem nagyon tetszett a helyzet, csak az nem amikor anya a székre felállt, állandóan le akartam húzni a lábánál fogva... :)
Pár kép a készülődésről...
Most megyünk, mert sok dolgunk van még hiszen még alig 5 nap és 1 ÉVES LESZEK!!!
Képzeljétek jó lett a vérkép eredményem. Mi több: TÖKÉLETES! :) Pedig nem is szedek vitaminokat, hanem anyáék rengeteg gyümölcsöt adnak nekem, így próbálják a sok sok vitamint bejuttatni a szervezetembe...úgy látszik sikerült! A vas, a folsav, a kálcium mind mind rendben vannak, a vizeletem is tuti. Szóval szerencsére most egy darabig nem kell a vérszívó nénikhez mennem. :)
De nagyon kedvesek voltak velem, szóval nem lehet okom a panaszra. :)
A másik: ma életemben először voltam FODRÁSZnál. :)
Nagyon jó kisfiú voltam, ügyesen tűrtem az egész nyírást. Kaptam egy fésüt, azt csócsáltam egészen addig amíg nem végeztek velem. Persze anya ölében csücsültem ám!
De beszéljenek inkább a képek helyettem:
Hát igen...nem lehet mindig pont szülinapra vásárolni. Szóval anya sem bírta ki. Vett nekem ajándékot, de nem bírt vele várni a szülinapomig. Megkaptam most. :) Egy zebrát, amin tudok ugrálni, pörögni, forogni és még zenél is. :) Nagyon klassz kis játék, szeretek is vele játszani, alig lehet levenni róla, persze csak amióta megtanultam rámászni :)
Meg aztán apától kaptam egy angol szurkolói mezt, valamint hozzá melegítőt is, tisztára úgy nézek ki benne mint Beckham... :) Meg még kaptam jobb minőségű melegítőket, nadrágokat és mellényeket. Szóval rendesen kiköltekeztek az ősök. Jaaaa...meg egy hótaposót, bundás cipőt és még egy távirányítós terepjárót is, amit képzeljétek el, hogy már megpróbáltam én irányítani kisebb nagyobb sikerrel. :)
És a történtek:
Vasárnap a dédiéknél bandáztam, sétáltam az udvaron anyáékkal, bent a kutyát rugdostam, mert azt nem engedte, hogy simogassam én meg meguntam hajolgatni és lábbal próbáltam megállásra bírni... :)
Szombaton mamival voltam, mert anyáék Pestre mentek vásárolni nekem, meg karácsonyra, s nem akartak vinni, de jobb is, mert nagyon csúnya idő volt.
Bár a hónak anya nagyon örült, nagyon szeretné ha fehér lenne a karácsony.
Aztán ma meg vérvételen voltam. Egy picit pityeregtem, mert le kellett fognia maminak, anya nem akart, mert azt mondta, hogy összeesik... :) Bátor, mi?
De ahogy levették a vért, már semmi baj nem volt, még barátkoztam is a vérszívó nénivel.
Holnap készen lesznek az eredmények, akkor megtudjuk, hogy vérszegény vagyok e vagy sem.
Holnap meg megyek fodrászhoz, hogy dögös legyek, hiszen már lassan egy éves vagyok! Apa is jön velem, azt mondta, majd ő megmondja hogyan vágják a hajam. :)
Anya már tisztára kivan, mert tudja, hogy több gond van apával, mint fiával... :)
Más nagyon nem történt, képeket este csatolunk rólam, mert még anyának nem volt ideje gépre tenni... :)
Szóval ez az új naplócskám. :) Egész jól sikerült, bár még mindig nem az igazi.
De anya majd szépítgeti ahogy ideje engedi. :)
Az elmúlt napokban semmi érdemleges nem történt, az egész család már a szülinapom lázában ég.
Jajj dehogynem. Megint voltunk csavarogni. Tatabányára mentem megint anyával, de most kocsival, mert már nagyon hideg van a buszozáshoz. -2 fok volt amikor elindultunk reggel. Nagyon jól viselkedtem, aludtam egy nagyot oda és visszafelé is, nem úgy mint a buszon. :)
Voltunk keresztanyunál és keresztapunál is, szétszedtem egy múzeális vízszűrőt a vízműnél...szóval hoztam a zsivány formám. :)
Be voltam öltöztetve mint egy vöröshagyma... :) Nagyon aranyosan néztem ki azt mondta apa és anya is. Majd tesz fel mutti képet is.
Hááát...most csak ennyi, ha valami érdekes történik jelentkezünk! :)
Kicsit megkésve de nagyon Boldog 11. hófordulót kívánunk Zsófinak! :)
Anya annyi szép blogot látott már, hogy úgy döntött ő is csinál egyet.
Igaz még formázgatja, javítgatja, szépítgeti. Addig marad a babaszoba. De ez is alakul majd azért.
Marcipán
